Ha bele gondolok, igazából mindennap ér minket valami csoda... Bár... ugyebár relatív ki, mit ért csoda alatt... Az én csodáim nagyon egyszerűek... mégis a szívem legmélyéig jutnak el... és ott befészkelik magukat... magamban hordom őket... nap, nap után... A csodákért érdemes élni... Tulajdonképpen az élet maga a csoda!
Hihetetlen, hogy tél közepén járunk, és meleg rekordok dőlnek meg... Csodálatosan sütött ma a nap... milliónyi szikrát szórtak sugarai... az út menti olvadt jégtócsák mind fényben úsztak... A szélcsengőm a szivárvány színeit vetítette minduntalan. Ez maga volt a csoda!
Az egész napom a családommal töltöttem... a hétvége csak róluk szólt... imádom a bátyám... a szüleim... színesebbé tesszük egymás napjait... csupa nevetés, és gondtalanság... ami már rám fért valljuk be ...
Az elmúlt napok pesszimizmusa... a hétvégére optimizmussá nőtte ki magát.... kapcsolatok születnek és mélyülnek el ... Bizalom születik és épít biztos alapot ... Érzem, hogy képlékeny mivoltom, boldogságra keményszik... érzem, hogy védtelen szívem, elsajátította az önvédelem tudományát...
Az utóbbi két év önmagam keresésével telt, illetve rekonstruálásával... iszonyú munkát fektettem a felkutatásomba, és az öngyógyításba... rengeteg fájdalom, kín, szenvedés, gyötrelem, könny, harag, düh. Most pedig azt érzem.... Vagyok, aki vagyok! Nem választom a rövidebb utat... sosem tettem, eztán sem fogom! Úgy érzem ... végre dűlőre jutottam...
Úgy tartják, hogy hét évente változik az ember... az én életemet 21 éves koromban elvágták... a semmiből születtem újjá... két éve változom... faragom, csiszolom a lelkem... azt hiszem, most öt évig pihenek...
Ez az új év még tartogat meglepetéseket érzem én ... és csak rajtam áll, hogy miként élem meg őket!
Egyszer azt olvastam, hogy ne várjunk arra, hogy megtaláljon bennünket a boldogság...Nekünk magunknak kell rátalálnunk... Mert aki keres, az talál... Csak ígérni tudom, hogy sosem állok le a kereséssel...
Hihetetlen, hogy tél közepén járunk, és meleg rekordok dőlnek meg... Csodálatosan sütött ma a nap... milliónyi szikrát szórtak sugarai... az út menti olvadt jégtócsák mind fényben úsztak... A szélcsengőm a szivárvány színeit vetítette minduntalan. Ez maga volt a csoda!
Az egész napom a családommal töltöttem... a hétvége csak róluk szólt... imádom a bátyám... a szüleim... színesebbé tesszük egymás napjait... csupa nevetés, és gondtalanság... ami már rám fért valljuk be ...
Az elmúlt napok pesszimizmusa... a hétvégére optimizmussá nőtte ki magát.... kapcsolatok születnek és mélyülnek el ... Bizalom születik és épít biztos alapot ... Érzem, hogy képlékeny mivoltom, boldogságra keményszik... érzem, hogy védtelen szívem, elsajátította az önvédelem tudományát...
Az utóbbi két év önmagam keresésével telt, illetve rekonstruálásával... iszonyú munkát fektettem a felkutatásomba, és az öngyógyításba... rengeteg fájdalom, kín, szenvedés, gyötrelem, könny, harag, düh. Most pedig azt érzem.... Vagyok, aki vagyok! Nem választom a rövidebb utat... sosem tettem, eztán sem fogom! Úgy érzem ... végre dűlőre jutottam...
Úgy tartják, hogy hét évente változik az ember... az én életemet 21 éves koromban elvágták... a semmiből születtem újjá... két éve változom... faragom, csiszolom a lelkem... azt hiszem, most öt évig pihenek...
Ez az új év még tartogat meglepetéseket érzem én ... és csak rajtam áll, hogy miként élem meg őket!
Egyszer azt olvastam, hogy ne várjunk arra, hogy megtaláljon bennünket a boldogság...Nekünk magunknak kell rátalálnunk... Mert aki keres, az talál... Csak ígérni tudom, hogy sosem állok le a kereséssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése