Egy csepp életkép

Hajnali 4 óra. A szoba csendjét semmi sem töri meg, csak az én tudatalatti sikolyom. Egyedül kuporodom az ágyban. Naivan azt reméltem, hogy reggelre ébredve, valakivel megoszthatom az egyedüllétet. Halkan suttogom a sötétbe:
- Hol vagy? - De válasz nem érkezik. Melegem van mégis vacogom. Feljebb húzom a takaróm. Azon tűnődöm, miért remegek minden sejtemben. Azt hiszem a lelkem reszket. Elkezdek magamban mantrázni:
-Vegyél mély levegőt! Nyugodj meg! Mély levegő és nyugalom! Nincsen semmi baj!
Halkan veszem a levegőt. Beszív, kifúj, beszív, kifúj. Érzem, hogy alább hagy a reszketés. Érzem, hogy az ereimben már nem száguld a vér, a szívem is normális ütemben pumpál. Egyedül vagyok, de mégsem magányosan! Ő mindig "bennem" van! Majd újból eltemet az álmok tengere...

Egy csepp csütörtök

Nem is kezdődhetne jobban a napom. Meleg puha ágyban ébredtem, egy nyugodt, átaludt éjszaka után, amit egy kalandregénybe illő álom zárt, illetve koronázta meg azt. De ez maradjon titok....

Tegnapi nap folyamán, ismét sok tennivalóm volt, a munka mellett nem sok időm jutott másra. Rendeződtek dolgok, és rendeződni látszanak egyéb kuszaságok is. Talán, remélem, szeretném! Azt hiszem a mai napom sem lesz különb. A mai nap csatáit is meg fogom vívni. Remélem nem szó szerint, az állandó fegyverkezésből mostanában elég volt, illetve elegem lett egy jó darabig. A mai napom újságszerkesztésnek szentelem. Nem kicsi munka. Új design, új témák(kitalálás, rendezés, fogalmazás)! Úgy, hogy közben a fülembe döngicsélnek a gyerekek, a felnőttek. Úgy, hogy közben 40-szer kell megállnom, mert valakihez ki kell rohanni, mert valakinek segítenem kell, vagy épp fegyelmezni kell "az elveszett báránykákat", vagy mert épp valakinek telefonálnom kell az ügyében, mert valakinek új e-mail címet kell készítenem, mert valakinek be kell jelentenem a gáz óra állását, illetve a villanyt, mert valakinek meg kell néznem a postafiókját... etc. Persze ez nem panaszáradat. Azt hiszem ez a munkámmal jár. Nemet pedig nem szívesen mondok, az pedig már más kérdés, hogy ezt sokan tudják is.

Na de összegezve, nem elégedetlenkedem. Azt tehetem, azt csinálom nap mint nap, amihez értek, amit szeretek, és amit szívből is hajtok végre. Meghallgatom az embereket, tanácsot adhatok, viszont hallgatnak. Jó érzés segíteni.

Egy csepp hétfő

Good morning for everybody!

Havas hangulatom van. Mármint nem a Henrik tanár úr, hanem mint a csapadék. Ugyanis reggelre ébredve belepte a tetőket újból a fehér csoda. Bár azért annyira nem örülök neki... már tavaszra hangolódtam. Minden idegsejtem, porcikám várja a felmelegedést. Számomra a tavasz mindig valami változást hoz magával, legalábbis ezt szeretném hinni. Mint a reneszánsz, az új élet megszületése. Megújul a környezet és vele együtt megújulunk mi is. Levetkőzzük a télen felhalmozott bút, és gondokat. Nem bújtathatjuk őket örökre vastag kabátok alá. Tavasszal lemeztelenítjük a lelkünket és beszívjuk a friss tavaszi levegőt. Megkönnyebbülünk. Felszabadulnak az endorfinok, a hormonok elkezdenek bizseregni és csak úgy tombolnak bennünk. Minden négyzetcentink sajogni fog a vágytól. A boldogság, az újdonság, a változás, a szabadság, a szeretet, a telhetetlenség és a szerelem vágyától.

Siess tavasz, mert én már vetkőznék!

Egy cseppnyi vallomás

Órák óta ébren vagyok. Mikor kinyitottam a szemem 3-kor, első gondolatom a szánalmas nyomorom volt. Nem kellett több... potyogtak a könnyeim. Isten látja lelkem, próbáltam illetve próbálom elterelni a gondolataim. Igyekeztem Dr. G-t nézni, minden véres dologtól undorodom, a betegségektől meg egyenesen hányok, mégis szinte mindennap Dr. G vezette boncolásokra alszom el. Érdekes. Ja és persze egyben morbid is. De most nem ez a lényeg. Igyekszem.
Ahogy igyekeztem megfelelni mindenkinek, kivéve magamnak, azt hiszem. Mindig arra törekszem, hogy mindenki szeressen, és mindenki a bizalmába fogadjon. Az a rögeszmém, hogy csak akkor érek valamit, ha minél többen szeretnek. Mindenki életében az első helyet akarom (szeretném) betölteni. (Ami óriási butaság és valahol egoizmus is. No és persze az Andi féle maximalizmus. Tudom. És igen, azt is tudom, hogy ez mire vezethető vissza. Tisztában vagyok vele, hogy ez mind önbizalomhiány. Bár nem tudom, hogy vagyok képes ego és "egotlan" is lenni egyszerre.) És ha véletlenül a második helyre zuhanok, (mert én ezt egyből zuhanásnak veszem és óriási negatívumnak és bűncselekménynek és felháborodom - közlöm, tudom, hogy hülyeség és, hogy feleslegesen) megharagszom az egész világra, csalódom a környezetemben, magamban. Elfog a világvége hangulat, meg az "Engem senki se szeret! Senki vagyok! Majd egyszer rájön! Ő veszített többet!" nóta, amitől már tényleg hányingerem van. De továbbra is, ha bármikor valami rossz ér, kapcsolataim révén, újból és újból elfújom szóról szóra a dalt.

Tudjátok, tisztában vagyok a hibáimmal. Azt is tudom, hogy soha, senkinek nem szeretnék, és nem is akarok gondot, rosszat, fájdalmat, csalódást okozni. Tudatában vagyok, hogy ez nem mindig alakult így. Tudatában vagyok annak is, hogy nem mindenki szerethet, mert valljuk be, mindig vannak irigyek és rosszakarók, no és persze előfordulhat olyan is, hogy egyszerűen nem vagyunk szimpatikusak másnak/egymásnak. Ezenfelül tudatában vagyok, hogy egy kapcsolat építéséhez, vagy épp a leépítéséhez, megrongálásához két ember szükséges.

Amikor egy kapcsolat már nem építő jellegű, mindig gondolkozom a miérteken. Mindig eszembe jut, hogy a kapcsolat valamiért kialakult, okkal! Ha vége kell lennie, annak is oka van. No de ahol megvolt a kapocs (legyen az szimpátia, közös témák és érdeklődési kör, közös barátok, szeretet, flört, vágy stb) egyszerűen nem múlhatnak el a régi dolgok. Bár az ilyen példákat mindig a kommunikáció hiányára fogom. Szerintem jogosan! Elbeszélünk, elmegyünk egymás mellett. Nem próbáljuk átgondolni/ megvizsgálni a másik fél szemszögéből az adott szituációt. Könnyebb a harag, könnyebb a támadás, (mint tudjuk legjobb védekezés - mellesleg irtó nagy butaság is szerintem). A világban kihunyt a megértés, az elfogadás, az együttérzés, a tisztelet, a kedvesség, az odaadás, a hűség, és még sorolhatnám. Hol van a Földön az 5 alapvető emberi érték? Kiben van meg? Ki él még ezek szerint?

"Az öt Alapvetõ Emberi Érték az: Igazság, Erkölcs, Béke, Szeretet és az Erőszakmentesség.
Ezek az alapértékek a személyiség öt megnyilvánulásából fakadnak. Mindegyik alapérték a hozzátartozó személyiség-megnyilvánulás legmagasabb szintjét képviseli.

• FIZIKAI - ERKÖLCS (HELYES VISELKEDÉS)

• ÉRTELMI - IGAZSÁG

• ÉRZELMI - BÉKE

• PSZICHIKAI - SZERETET

• LELKI - ERŐSZAK KERÜLÉSE

Az öt alapérték adja a nevelés lényegét, és világítja meg számunkra az élet igazi értelmét. "

/Részlet Ahimsa - életmód magazin útkeresőknek/


Ugye van még remény!?

Egy csepp harmónia

Na a változás "örömére" tegnap elmentem fodrászhoz. Lehet nem kellett volna. Na jó nem bántam meg, még meg kell szoknom. De most a vállam verdesi épphogy az én szép hajam. Na mindegy aki fontos számomra, annak tetszik. Ez a lényeg? Vagy nem?

Ah és végre péntek. Fellélegezhetek. Fáradt vagyok. Iszonyatosan lefáradok hét végére. De kezdem megint jobban érezni magam. Bántanak dolgok, de alkalmazkodom hozzájuk, vagy inkább legyűröm őket? Nem is tudom. Edződöm azt hiszem, remélem. Tényleg jobb a kedvem. Mosoly bujkál az arcomon. Ja és már hihetetlenül várom a márciust. Soha ennyire még nem vártam. Vagyis soha ennyire még nem vártam valakit. No de ne mondjuk soha, hogy soha. Bírom ezt a mondatot. Közben is kimondja az ember kétszer. Na jó csak én tudok ilyen lényegtelen dolgokon elfilozofálni. Andis hülyeségek egyike. Abba hagytam!

Most pedig szuggerálom tovább a bejárati ajtót, hátha betoppan rajta minden rendszergazdák gyöngyszeme.

További szép napot mindenkinek!

ui.: Kívánok magamnak jó munkát és sok sok puszit ;)

Egy csepp csalódás

"A túl nagy bizalom sokszor túl nagy csalódásokkal jár." - Szűcs Szabolcs

Ezzel kezdeném a mai bejegyzésem. Az utóbbi hetek napjai, órái, percei megbolondultak. Megfordult a világ. Valahogy a fejemre nőttek a dolgok, és ami elromolhatott, az el is romlott... azt hiszem.
A munka, az emberi kapcsolatok - barátság, szerelem- a szórakozás. Minden változik, ahogy a világ is. De ezt miért nem érzékelik az emberek? Miért nem látják? Na jó erre tudom a választ. Nyilván élvezik a dőzsölést és a züllést... ez nem kétség. De ez hova vezet? Mi a fontosabb? Számomra egyértelmű a sorrend... az értékrend. Egész pici korom óta ugyanaz. Család = Szerelem = Barátok = Kötelességek = Én magam!
Elsétálunk egymás mellett... megbántjuk egymást... bántanak... én viszont bántok(bár nem akarom). Valami vicc... valami pedig már nagyon nem az. Hol a határ? Ki a barát? Ki nem az? Kiben bízhatok? Kiben nem?

Egy csepp vasárnap este

Háló háló pókháló :) (mindig így köszönt a hangosban egykori osztályfőnököm - mindig kinevettük... mi gáz)

Gyors helyzetjelentés. Eltelt ez a hétvége is. Gyorsabban is, mint szerettem volna. A szombatok mindig nagytakarítással telnek, ez most sem volt másként. Most a kárpit tisztítási láz kapott el. Nem könnyű hipochondernek lenni. Következő héten a függönyök jönnek... már elterveztem. No de egy-egy ilyen takarítási hév után sokkal jobban esik a pihi. Körbe vesz a tisztaság. Imádom azt az érzést. Kár, hogy nincs kivel megosztani, bár ezt melyik pasi értékeli? Szerintem nem sok!
A mai nap meg kb végig lustálkodással telt. Nem sok érdemlegeset hajtottam végre, azon kívül, hogy meglátogattam mamámat.
Facebookon lájkoltam Terézanyut nemrégiben. Folyamatosan ír az üzenőfalára, halleluja, és általában reagálok is rá/juk. Egyik alkalommal azt írta, hogy lefekvés előtt, képzeletben mindig kertészkedik az udvarában. Eltervezi tavasszal mit és hogy fog ültetni, metszeni. Hát én nem kertészkedem. Én lakberendezem. Hihetetlen variációkat vagyok képes kiötleni. Ah Istenkém, csak adj annyi kitartást és akaratot, amiből teljesíthetem is azokat. Mindig elkalandozom az enteriőr világában. Képes vagyok a nap bármely szakaszában lakberendezni. Mikor elkap a hév. Csempéket teszek kedvencek közé, vagy ágyakat, vagy laminált padlókat, vagy polcokat, vagy zuhanypaneleket, vagy szőnyegeket, vagy ágyneműket... mindenre gondolok. Mindent megtervezek padlótól egészen plafonig. Nemrég, vagyis pontosítok 1 hónapja rendeltem a neten két gyönyörűséges rattan polcot a fürdőmbe. Ugyanis saját fürdőm van az emeleten. Megadom a módját. Na és most spórolok, hogy az álmokat megvalósítsam. Jövőhónapban új tükör, aztán új zuhanykabin. Aztán egy hidromasszázs zuhanypanel. És fürdő ki is pipálva. Jöhet a többi helyiség...




Álomszép... vágyom egy ilyenre

Egy csepp minden

Halihó blogolvasók!

Ellep a munka. Valaki ásson ki kérem. Még mindig tart a katasztrófadömping. Tegnap illemhely rongálás történt, persze tettes nincs. Mindig csak a munka, csak a munka. Meggyűlik a bajom, mondtam... bár igyekszem nem túlreagálni. Ez néha nagyon nem sikerül. Valahogy egyszerre érzem magam a csúcson és a mélyben. Fura. Most a magánéletem egyensúlyozódott ki... a munkám pedig a fejemre nőtt... Miért nem lehet mind a kettő megfelelő és harmonikus számomra? Pedig tényleg akarom és tényleg azon vagyok. Azt hiszem rengeteg fejtörést én magam kreálok. Most már ideje lenne kijönnöm magammal.

Egy Csepp Müller Péter

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke."

"A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr:

testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?"

Gyönyörű....

Egy csepp szeretetrészlet

Jó reggelt mindenkinek!

Az illetőtől nem kértem külön engedélyt, pedig tudom, hogy illett volna, illetve illene. Remélem nem haragszik meg érte.

A levél részletből kiderül mit jelentünk egymásnak.... igen azt hiszem lassan én is képes leszek mindezt viszonozni. Ez a kapcsolat nagyon fájdalmas és mellette hihetetlenül különleges (elfogultság tudom). Nem titok, hogy egy közös barátunk által ismertük meg egymást. A bibi ott van, hogy ő az ország másik felén él, 6 órányi vonatozásra. Többször voltunk együtt, napokig, aztán utána hetekig csak kamerázunk a távolból. Mostanáig nem igazán tudtam hova tegyem, mit érezzek, mit gondoljak( mert az sem titok, hogy 5 év van köztünk, az én kontómra) De aki lehozza a csillagokat is az égről, ha arra kérem, rossz ember nem lehet. Hihetetlen, hogy mennyire könnyen átnyújtotta a szívét, amire én képtelen voltam/vagyok, azóta, hogy 2 éve valaki elvitte tőlem. De most mintha érezném, hogy én is tudok adni...
Ő a távolból is erősít, megrendít, szeret és ad. A következő képp.... Néha reggelente mikor felkelek, vár egy levél, tőle. Egy kis meglepetés, egy csepp törődés, egy csepp szeretet... Ma egy eddigieknél különlegesebb várt, és nem azért különlegesebb, mert soha nem írt még ilyet, de de dehogyisnem rengeteg hasonló levelet kaptam már tőle, nem , azt hiszem ez most azért különleges, mert végre azt érzem vágyom erre... vágyom rá... és nem érdekelnek a körülmények, sem a környezet... Íme a részlet:

"Szeretnélek megérinteni puha szádat megcsókolni, megérinteni közben az arcod, magamhoz húzni téged, mint egy ember a tulajdonát(ezt ne értsd félre, mert nem tekintelek annak) akit épp el akarnak tőle venni. És szeretnélek meglepni néha napján 1-2 ajándékkal, csak úgy a semmiből, hisz megérdemled. Akár egy szál rózsával, akár egy tábla csoki, vagy épp valami kis apróság. Nemsoká Valentin nap van:( nem tölthetjük együtt sajnos, pedig lenne 1-2 ötletem hogyan is töltsük el:). [...] Remélem jól aludtál tegnap este és sikerült is valamit aludnod. [...]Amíg nem jövök szép napot. CSÓK. SZERETLEK, és végtelenül HIÁNYZOL és azt szeretném megadni neked, amit álmaid pasija és törekszem is rá, hogy sikerüljön mindezt megadnom neked:)(bár még ez egyenlőre nemsikerül, hisz nem vagyok ott)."

Egy csepp részlet

"A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam."


/Paulo Coelho/


Csak mert szép... és volt mikor hasonlót kívántam!

Egy csepp idézet

"És akkor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem , és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen."

/Paulo Coelho/

Egy csepp péntek

Mondtam... tudtam... itt van... kimondtam, hogy boldog vagyok és most nesze nekem... szívom a ....

Nyújtom a kisujjam és leszakítják a karom... fuu de imádom! Remélem érződik az irónia. De nem baj, mert hétfőn szabit veszek ki (azt hiszem, ha megengedik), persze akkor is munka lesz... mi más?

Hol húzódik meg a kötelezettségeim és jogaim határvonala...? Annyira összemosódtak! Értem ezt a cseppnyi életem minden területére... szerelem, magánélet, munka, barátok.... minden. Valaki segítsen... Help me please!

Egy csepp jelen

Tudom... tudom... nem is szabadkozom... mostanában nem adtam életjelet, csak löktem a lelkifröccsös idézeteket... nagyon sorry tényleg... Rengeteg a munkám, de tényleg. Teltház mindennap, gépeznek, nyomtatnak, scanneltetnek, faxoltatnak, szerződést iratnak, ide telefonáljak- oda telefonáljak, írjam a statisztikát, vezessem a munkanaplót, beszélgessek az emberekkel...
Jaaaaaajjj szinte teljes életet élek, de tényleg... most minden jó... (kopp kopp kopp - gyorsan lekopogtam) fuu de féltem ezt kijelenteni, ha jól érzem magam, richtig történik valami rossz olyankor...
Amúgy szerintem azért vagyok ilyen jól, mert vitaminokat szedek mindennap (multit meg magnebééééééhatot) kicsattanok... ja és megint fogyi van... vagyis én inkább ezt úgy mondánám, hogy karbantartás... minden reggel-este felülések... és néha még zumbázom is... táncikálok... no és most megint visszavettem az evészetből... ahhh ez a legnehezebb... annyira szeretek enni... Édes Istenem... no meg főzni is a finom különlegességeket... ha rágondolok már folyik a nyálam...
Na most mára befejeztem a helyzetjelentést... mindjárt megyek dolgozni... addig még hallgatok egy kis Linkin Parkot (in pieces) tessék hallgatni... most fav!

Linkin Park- in Pieces

Egy csepp Coelho

"Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit."

Paulo Coelho - A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Imádom... Rólam ír! Vagyis... inkább mindenkiről!

Egy csepp Liz

"Ha szerelmes vagyok, megszűnök létezni. A szerelmem bőrébe bújok, és feloldódom benne. Ha én szeretek valakit, akkor mindenemet nekiadom. Övé az időm, a rajongásom, a testem, a pénzem, a családom, a kutyám, a kutyám ideje - minden. Ha szeretek valakit, átvállalom az összes szenvedését, az összes adósságát, kigyógyítom kóros önbizalomhiányából, rávetítek mindenféle jó tulajdonságot, aminek soha nem is volt birtokában, és karácsonyra ajándékot veszek az egész családjának. Lehozom neki a napot és a holdat az égből, vagy ha azt nem lehet, hát a csillagokat. Mindezt nekiajándékozom, és még ennél is többet - mindaddig, amíg annyira ki nem merítem ezzel önmagam, hogy csak egy módon tudok újra feltöltődni: ha valaki másba bolondulok bele."

/Elizabeth M. Gilbert/

Mintha engem jellemzett volna!