Egy csepp game

Azt hiszem kijelenthetem, hogy az elmúlt hetek alatt kocka lettem. Észlelem magamon a tüneteit( napi 24 órából 18-at gép előtt töltök, abból 4 óra minimum játék, addig nem nyugszom míg a legjobb nem vagyok, amikor lelövöm a legjobb barátom és a heves udvarlóm, elönt a mámor íze... csodálatos) Nagyjából ennyit a tünetekről. No és persze tegyük hozzá, hogy nincs ellenfelem. Lány létemre... Szép volt Andrea :)

ui.: az általam játszott játékok sora (jelenleg- mert holnap már bővülhet :) ja és az eddigieket fel sem sorolom... mert ajjajjjajjj )
-Counter Strike 1.6

-Quake 3 arena

-Metin2

Egy csepp program

A szeretet installálása


Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?

Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne, kérem, a folyamaton?

Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó: Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó: Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó: De, csak szokatlan.

Egy csepp zene

http://www.youtube.com/watch?v=A5_1pnbAQfw

Tessék meghallgatni!

Most néztem meg ezt a filmet... nem tudok a hatása alól felébredni... képtelen vagyok... erre vágyom... MOST!

Egy csepp barátság

Elnézést a várakozásért... Elfoglaltság van mostanában... nagyon is...mostanában első helyen a munkám áll... sajnos - és azt hiszem tényleg sajnálom, már nem azt, hogy a munkám áll az első helyen, hanem azt, hogy helyette nincs nagyon más....a családomon kívül, se barát.... se szerelem -

Régóta tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását. Nagyon aktuális minden ember életében a barátság, mint fogalom. Szeretném itt helyben megközelíteni, hogy nekem mit is jelent... és sokan másoknak mit nem... Szeretném tisztázni, hogy miért a legfontosabb emberi kapcsolat ez ... fontosabb szinte minden egyéb emberi kapocsnál...

Jelen pillanatban, hogy úgy mondjam elég fájó pontot fogok érinteni... feszegetni... Én tipikusan az az ember vagyok, aki, amerre jár barátokat gyűjt. Könnyen ismerkedem... és könnyen férkőzöm az emberek bizalmába... igazán jól tudok hallgatni, és még jobban tudom betölteni a házi pszichológus szerepét ... A tanácsaim, az aggódásom, az átérzésem, az együttérzésem, az esetleges kételyeim, az esetleges tetteim... mind őszinték.... bár a 'barátok' sokszor nem látnak tovább az orruknál... és némelyik támadásként éli meg... (bár kérdés, hogy ha így éli meg.... igaz volt -e az a barátság...?)

Rengeteg idézetet, verset, és persze könyvet olvastam a barátságról... az igaz barátságról... annyi közhelyes sort másolhatnék ide.... szeretném körbeírni, hogy nekem mit jelent az az ember, akiért az életemet adtam volna... de már nem biztos, hogy adnám...

Egyetlen személyről fogok írni, egyetlen élő, fontos, emberről.... akivel leéltem az eddigi életem... akivel eddig, együtt vettünk részt mindenben... jóban-rosszban, ahogy azt egy FELTÉTLEN barátság megköveteli... Ő a tűz... Én a víz! Amikor én féltem... ő megőrizte a hidegvérét.... Amikor én sírtam... ő mondott két megnyugtató szót és egy perc elteltével sírva nevettünk... Amikor nevettem... velem nevetett... amikor szenvedtem, átérezte... Én a kifejező vagyok... Ő a rejtőzködő .... Én a nyílt... Ő a zárkózott... Mindketten azt hittük, hogy egyikünk sem ismeri a másikat teljesen... de mindketten tudtuk, hogy mi voltunk ehhez a legközelebb... egymásnak... átéltünk szerelmeket... átéltünk szakítást... Azt hittem golyóálló ez a kapcsolat... - nem tudom másként szemléltetni- de kiderült, hogy nem így van... egy golyónak ugyan ellenállt... illetve többnek... de egy rakétának már nem... Elszakadt valami... nem tudom, hogy mi... de már semmi sem lesz újból a régi... Remélem egyszer látni fogja, hogy mit miért tettem... Remélem egyszer tudni fogja, hogy mekkora butaság volt... Remélem érezni fogja azt a fájdalmat amit én... kívánom!? A hibáinkból tanulunk... remélem ő is fog ebből tanulni... bár a butasággal kevert makacsság nem egy jó párosítás... Tegnap annyit mondott csak nekem... hogy nem bírt már tovább jópofizni nekem... hmm elgondolkodtatott... mi volt a 20 évből akkor a valóság... az igazság.... miközben a szemembe "jópofizott", a halálba kívánt?! Fáj... azt akarom, hogy neki is fájjon... és nem érdekel az önzőségem... fájjon neki... érezzen egyszer ... csak egyszer is úgy... ahogy én... A húgom volt...azt hiszem írhatom múlt időben... talán egyszer rájövünk melyikünk vesztett többet...

"Ha eltűnik az alagút végéről a fény, akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra, aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat. De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel, felhorzsolod valamidet, és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz."

Ezt jelentettük egymásnak... azt hiszem már botladozunk... bár barátaink vannak bőven... de egy sincs igazán a közelünkben... azt hiszem én már el is estem... de én felkelek ( még ha segítséggel is, de van aki kezét nyújtja).... ha ő elfog esni... neki ki nyújt kezet? Azt hiszem erre mindenki tudja a válaszom... Én magam leszek...

Sajnálom!

Egy csepp múlt

Előző bejegyzésemben ígértem egy sztorit. Életem egyik meghatározó sztoriját. Mi máshoz is lenne köze, mint a nagy Ő-höz... akit azóta sokkal kisebb ő-vel említek... Nem fogom hosszúra a bevezetőt... elég ha a történetem az lesz....

Tehát vágjunk bele a lehetetlenbe... két év történései egy apró szösszenetben.... rövidített verzió indul...let's go!

Ahogy a dal is mondja "Volt egy fiú és volt egy lány, a fiú elindult az álmok útján. Volt egy fiú és volt egy lány, s a lány még most is várja talán." Persze a fiú még él és virul... de amikor az álmai útjára lépett, számomra nem csupán egy szakítással ért fel... fizikailag távozott el... egyenlőnek éreztem a halállal. A gyász 5 stádiumán mentem át. Sőt néha azt hiszem megakadtam az 5-nél. Elutasítás, düh, depresszió, az elfogadás és a továbblépés.

Mindenki különlegesnek érzi a maga sztoriját, és ez természetes....elfogultak vagyunk. Az én történetem is a föld felett 30 centivel indult lila ködben... aztán mondanom sem kell, hogy a föld rögös nedves börtönében végződött jóval a felszín alatt.

Kora nyár este volt. A lábaink előtt vígan tűz lobogott... Sokan voltunk.... Ismerősök és ismeretlenek... akkor még nem tudtam, hogy ő lesz a végzetem... egy erdei sütögetés hozott össze minket...

Én akkoriban Székesfehérváron tanultam tovább... csak a hétvégéimet töltöttem otthon... Egy ilyen hétvégén ismertem meg...

Sokszor gondolok arra, hogy mi az, ami megfogott benne. Nem illettünk egymáshoz... se külsőleg se belsőleg... bár azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. Sebezhetőnek láttam, védtelennek, elesettnek, gyengének és nem utolsó sorban magányosnak. Szerettem volna segíteni, szerettem volna megtudni a titkát, a szemében ülő fájdalom okát... - Mindig megmentő típus voltam,/vagyok... mindig kiálltam másokért (most is), védelmeztem, mint valami anyaoroszlán, és Őt még akkor is védtem, mikor már tudatosult, hogy nem én vagyok az egyetlen nő az életében..., bár hozzá kell tennem ez a megmentősdi, nagy butaság... tudom én... - Később rájöttem, hogy csak én akartam látni benne a védtelenséget... Benne is dúlt a vihar... bennem is.... kettős életet éltünk... ahogy még sokan ezen a világon...

Úgy jöttünk össze, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Filmezéssel egybekötött randik. Egy este elcsattant az első csók. Minden hétvégén találkoztunk. A nap első sugaraival búcsúztunk el egymástól... Jött az első együtt alvás. Bemutatás szülőknek mindkét oldalról. Mint egy valóra vált álom. Végre azt éreztem, hogy ott vagyok ahol lennem kell... azzal akivel lennem kell... Erősítettük egymást... nevettünk és szerettünk! Hipp- hopp eltelt szinte egy év... Aztán valahogy átbillentünk a ló túloldalára. Túlzásba vittük a rajongást.... Megszűnt a világ....Csak egymást láttuk... Elszívtuk egymás erejét... Dacoltunk a szülők akaratával... dacoltunk barátok tanácsaival... ellenálltunk... és közben elfogytunk... A kapcsolatunk hasonló volt egy sinus ritmushoz (színusz ritmus).... egyik héten a magasságokban jártunk... a következő héten a mélyben fuldokoltunk. Megannyi kompromisszumot kötöttünk és hágtunk át... Könnyeinkkel folyót fakaszthattunk volna... De persze utólag mindig okosabb az ember... Az akadályokat mi magunk állítottuk fel... Majd 2 évig húztuk-vontuk ezt... egyikünk se volt elég erős, ahhoz, hogy kimondjuk a végítéletet... sőt a mai napig nem hangzott el... egyszerűen továbblépett... ő tette meg a szükséges lépéseket... én ehhez gyenge voltam... a továbbiakban a túléléssel töltöttem a perceket...heteket... és most már lassan azt is mondhatom, hogy éveket.... Leírhatatlan az az érzés, amikor fulladsz a fájdalomtól... újból tanultam lélegezni... újból meg kellett tanulnom élni...

Azt mondják, hogy egy szakítás feldolgozásához, a kapcsolat időtartamával azonos mennyiségű idő kell... 2 év... Mindjárt jubilálunk.... :D

Ne gondolja senki, hogy fájdalommal emlékszem vissza a történtekre... A múlton merengeni butaság... a jövővel tervezni, meg felesleges... csak a jelennel foglalkozni érdemes... Csak így élheti túl az ember... Én is így tettem... és teszem...mindig...

Mondanom sem kell a sztori velős tartalmához nem elég egy bejegyzés... talán egyszer azt is közzéteszem... a magam vidám, vicces, szomorú és ironikus módján...

A tanulságom ennyi.... Egymástól/ból tanulhatunk a legtöbbet... A hibáinkból... és az erőből, aminek segítségével talpra állunk...

Egy csepp álom

Álmomban mindig minden jó... általában (kivéve mikor nem). Abban a valótlan, homályos ,de gyönyörű végtelen vidéken velem vannak a szeretteim, velem vannak a barátaim, sokszor azok is akik már réges rég cserbenhagytak és velem vannak azok is akik az életben sajnos már nem. Ma éjjel is velük lehettem... így kell ezt írnom... mert (és ez legyen a mai nap csodája) enyém a megtiszteltetés ... hogy unokája lehettem.... hogy mellette lehettem. 2 év után mikor már az ember emlékei megfakultak és azok is még mindig fájón sajognak...

Ez az álom más volt, mint a többi... ez az álom szebb volt, mint a többi... Fájdalmas volt, és reményt keltő... pedig tudtam, hogy ez már sohasem történhet meg, pedig tudtam, hogy ez most egyszeri és talán megismételhetetlen, mert tudtam, hogy ő már nem lehet velünk... ő már elment és talán vissza se nézett... nem nézhetett...

Most nem voltam harcos hercegnő, most nem voltam varázsló, és nem voltam akcióhős... most magamat játszottam az álombéli főszerepben... Egy egyszerű lány voltam, akinek még élt a nagymamája... egy egyszerű lány voltam, aki hallhatta a hangját hosszú idő után először... Nem történt semmi... Csak együtt volt a család végre... Senki sem hiányzott... Azt éreztem, hogy soha nem is hiányozhat innen senki. Ennek a családnak mindig egésznek kell maradnia... És a mamám beszélt... beszélt és beszélt... és én csak annyit tudtam neki mondani, hogy "Olyan régen hallottam a hangod" majd a sötét reménytelen valóságban ébredtem... Megint nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire szeretem.... megint nem tudtam elmondani, hogy mennyire hiányzik... másodszor sem tudtam tőle elbúcsúzni!

Arra szoktam gondolni... ha Rá koncentrálok, akkor itt terem mellettem... hall engem és lát... bár ha most is itt van, biztos mondja "Miért sírsz leánkám? Ahhh ugyanmár... miattam sírni? Fenéket! "

Még mindig olyan, mintha tegnap történt volna... az álmom után pedig újból frissek az emlékek... néha az illatát érzem... most hallhattam a hangját... de alakját sosem feledem...

Hallasz mama? Nyugodj békében... hipp-hopp elszállnak az évek... és együtt leszünk mind... mint régen!

Egy csepp féltékenység

Ha előző topikom a bizalomról szól, ez szigorúan csak a féltékenységről szólhat. Tehát had kezdjem a mai bejegyzésem is egy találós kérdéssel, illetve többel: Mit jelent féltékenynek lenni? A féltékenység bűn? (Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!) Pardon, akkor miért bűn?

Most senki ne nézzen hitszegőnek, vagy Istenkáromlónak. Nem áll/állt szándékomban Isten szavait kétségbe vonni. Egész egyszerűen ma pont az "írásban forgó" zöld szemű szörnnyel hozott össze a sors, már megint. No de mentségemre szóljanak Eötvös Károly szavai, miszerint "A tisztán szerető női szívnek kötelessége a féltékenység. Abban a női szívben, amely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik." - Na erre varrjunk gombot. Hát bennem aztán közöny egy gramm sincs. Bár néha örülnék, ha volna bennem... Mert szükséges megőriznünk a lelki egyensúlyt!De dolgozom az ügyön!

Na de térjünk vissza a találós kérdésekre. Mit jelent féltékenynek lenni? Biztosan mindenki érezte már, mikor a gyomrunk, a szívünk és a lelkünk egyszerre szorul össze és sikolt fel hangtalan, amikor az a bizonyos kétségbeeséssel kevert őrület lesz rajtunk úrrá, és útjára indul bennünk egy aprócska ér, melyben a rettegés csordogál maga. Nem egy kellemes érzés. És szerény véleményem szerint, tök felesleges is. Bár ezt nem tudjuk, vagyis inkább csak nehezen tudjuk irányítani ugyebár, ha nincs meg a bizalom. Az érem két oldala. Kiben bízhatunk meg és kiben nem? El kell fogadnunk a tényt, ha valakit párul választunk magunknak, az csakis okkal történik. A párkapcsolat működéséhez pedig elengedhetetlen a bizalom. Meg kell tanulnunk bízni. Meg kell tanulnunk kompromisszumot kötni. Meg kell tanulnunk szabad teret biztosítanunk magunknak és a másik félnek is. Ez máshogy nem megy. De könnyen beszélek én, mikor jelenleg a szívem szabad, mint a szél. De higgyék el, tapasztalatból beszélek. ( de ez már egy másik sztori lesz)

És vajon miért bűn?

A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák.

/Popper Péter/

Hát ezért! A féltékenység magja, gyökere bennünk rejtőzik. Amint elfogadjuk önmagunk, azon nyomban kigyomláltuk az élősködő szörnyeteget. És legyen ez a mai tanulság!

Egy csepp(nyi) kérdés

Mai nap találós kérdése: A férfiak miért nem hisznek a nőknek... és fordítva... a nők miért nem hisznek a férfiaknak?

Vajon hol romolhatott el a bizalom... mikor kezdődött ez...? Mikor Éva a tiltás ellenére evett a tudás fájáról....? Nem tudom... de kedves urak... nem minden nő Éva... sőőőőt... én kifejezetten nem vagyok Éva...Talán minden nő és férfi egyszer bűnbe esik... talán minden nő egyszer belekóstol a tiltott fa gyümölcsébe... és ugyanezt elmondhatjuk az erősebbik nem képviselőiről is... (Valaki ezt tudatosan teszi, valaki a környezet nyomására és valaki csak úgy, mert megtörténik). De tessék lehetőséget adni egymásnak... tessék megismerni egymást... és aztán skatulyázni .... sőt még akkor is csúnya dolog valakit besorolni... Nem azt mondtam, hogy legyünk naivak és minden bizalmunkat fektessük bele az első szembejövőbe... és nem is arra céloztam, hogy építsünk magunk köré egy áthatolhatatlan falat és bújjunk el a világ elől... Valahol/valahogy meg kéne találnunk az arany középutat...

Egy passzoló dal a találós kérdéshez:

Most múlik pontosan

Egy csepp remény

"Ma mosoly , holnap könnyek , ma még nehéz , holnap már könnyebb....

Nézz az égre , a legszebb fényre , láss egy álmot s harcolj érte..."

Ezt most olvastam... munkaidőben... no most senki ne gondolja azt, hogy egyeseknek de jó.... nem kell dolgozni... a-a... nem így van... könyvtárosként... (és most picit nagyzolok... mert miért ne ) újságíróként, intézményvezetőként, és néha még rendezvényszervezőként... megjár, hogy egy picit... csak pár percre magamra figyeljek.. nem de?

Ma olyan se napom van... se vidám, se szomorú... ez most olyan, hogy csak vagyok... olyan semleges... Persze nem mondom, hogy a mai napnak ne lennének meg a maga csodái... vagyis az én csodáim... mert megvoltak... vannak... és estig még biztos lesznek... Ex kollégák látogatnak meg... Ex barátok vallanak újból szerelmet... A múltbéli személyek válnak jelenemmé... és most ne nézzenek önzőnek... de ez feltölt... energiával... önbizalommal... No és persze igencsak el is gondolkodtat... Még mindig nem tudom a választ a kérdéseimre.... Mit akarok? Mire vágyom? Kire vágyom? Mit érzek? Vagy épp mit nem érzek? Pedig ezeknek a dolgoknak olyan egyszerűen kéne működniük... nem? Ha valakit szeretek azt éreznem kell... vagy ha valakit már a hátam közepére se kívánok... vagy libabőrös leszek tőle (az csak is jót jelenthet) ... nálam miért nem megy ilyen egyszerűen... én a bolhából is elefántot csinálok... Nem tudom megkülönböztetni az érzéseimet... mást diktál az eszem és mást a szívem... no és a testemről ne is beszéljünk... ő is tud parancsolni... Mire kéne hallgatnom? Ennek nem kéne egyértelműnek lennie? Sokszor fordulok másokhoz tanácsért... örülnék, ha más hozná meg helyettem a döntéseket... mégsem tudom megfogadni egyik alternatívát sem... még ha jól is hangzik... nem megy... mert csakis én tudhatom... ahhh néha olyan buta tudok lenni... néha saját magamat bosszantom fel... hát nem nevetséges? Hát de... Na de most már hagyjak fel az önsajnálattal nem igaz? Inkább dolgozzam... azzal jobban járok... van látszatja... hónap elején a bankszámlán...

Addig is egy kis kikapcsoló zene... katt a "tűzijátékra"

Firework

Egy csepp mosoly

Hihetetlen...

Ha bele gondolok, igazából mindennap ér minket valami csoda... Bár... ugyebár relatív ki, mit ért csoda alatt... Az én csodáim nagyon egyszerűek... mégis a szívem legmélyéig jutnak el... és ott befészkelik magukat... magamban hordom őket... nap, nap után... A csodákért érdemes élni... Tulajdonképpen az élet maga a csoda!

Hihetetlen, hogy tél közepén járunk, és meleg rekordok dőlnek meg... Csodálatosan sütött ma a nap... milliónyi szikrát szórtak sugarai... az út menti olvadt jégtócsák mind fényben úsztak... A szélcsengőm a szivárvány színeit vetítette minduntalan. Ez maga volt a csoda!

Az egész napom a családommal töltöttem... a hétvége csak róluk szólt... imádom a bátyám... a szüleim... színesebbé tesszük egymás napjait... csupa nevetés, és gondtalanság... ami már rám fért valljuk be ...

Az elmúlt napok pesszimizmusa... a hétvégére optimizmussá nőtte ki magát.... kapcsolatok születnek és mélyülnek el ... Bizalom születik és épít biztos alapot ... Érzem, hogy képlékeny mivoltom, boldogságra keményszik... érzem, hogy védtelen szívem, elsajátította az önvédelem tudományát...

Az utóbbi két év önmagam keresésével telt, illetve rekonstruálásával... iszonyú munkát fektettem a felkutatásomba, és az öngyógyításba... rengeteg fájdalom, kín, szenvedés, gyötrelem, könny, harag, düh. Most pedig azt érzem.... Vagyok, aki vagyok! Nem választom a rövidebb utat... sosem tettem, eztán sem fogom! Úgy érzem ... végre dűlőre jutottam...

Úgy tartják, hogy hét évente változik az ember... az én életemet 21 éves koromban elvágták... a semmiből születtem újjá... két éve változom... faragom, csiszolom a lelkem... azt hiszem, most öt évig pihenek...

Ez az új év még tartogat meglepetéseket érzem én ... és csak rajtam áll, hogy miként élem meg őket!

Egyszer azt olvastam, hogy ne várjunk arra, hogy megtaláljon bennünket a boldogság...Nekünk magunknak kell rátalálnunk... Mert aki keres, az talál... Csak ígérni tudom, hogy sosem állok le a kereséssel...

Egy csepp eső

Könnyeznek, sírnak a felhők... Minden könnycseppjük halkan koppan ablakomon... Borús napra ébredünk...s én fekszem a félhomályban. Napjaim legszebb pillanatai ezek... az ébredés utáni percek... amikor csak úgy vagyok... vagyok a világban... amikor csak én vagyok és a gondolataim...Ilyenkor lelassul az idő... mintha megállna... néha azt kívánom, bár úgy volna...

Magamban őrzöm a tegnap emlékét... egy filmben láttam egyszer, akkor eredt el az eső, ha valaki szomorú volt a világban... talán most miattam hullajt kövér cseppeket az ég... De ma új nap virradt... új kihívások... új próbatételek... és én állok elébe...

Istenem... én csak azt kívánom... álljon helyre minden a "világon"