"A sötétben ülök, és egyre csak őröl.
Itt van valami bennem, és dörömböl.
Félek egyedül a homályban.
Vajon kitalálok innen valaha?
Csak keresem a fényt az alagút végén...
Tudom, hogy ott vár rám nagyon rég.
Keserű, kusza karantén, magamba zárva,
Itt van valami bennem, és dörömböl.
Félek egyedül a homályban.
Vajon kitalálok innen valaha?
Csak keresem a fényt az alagút végén...
Tudom, hogy ott vár rám nagyon rég.
Keserű, kusza karantén, magamba zárva,
csendben ordítva, reménybe fojtva várlak."