Most senki ne nézzen hitszegőnek, vagy Istenkáromlónak. Nem áll/állt szándékomban Isten szavait kétségbe vonni. Egész egyszerűen ma pont az "írásban forgó" zöld szemű szörnnyel hozott össze a sors, már megint. No de mentségemre szóljanak Eötvös Károly szavai, miszerint "A tisztán szerető női szívnek kötelessége a féltékenység. Abban a női szívben, amely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik." - Na erre varrjunk gombot. Hát bennem aztán közöny egy gramm sincs. Bár néha örülnék, ha volna bennem... Mert szükséges megőriznünk a lelki egyensúlyt!De dolgozom az ügyön!
Na de térjünk vissza a találós kérdésekre. Mit jelent féltékenynek lenni? Biztosan mindenki érezte már, mikor a gyomrunk, a szívünk és a lelkünk egyszerre szorul össze és sikolt fel hangtalan, amikor az a bizonyos kétségbeeséssel kevert őrület lesz rajtunk úrrá, és útjára indul bennünk egy aprócska ér, melyben a rettegés csordogál maga. Nem egy kellemes érzés. És szerény véleményem szerint, tök felesleges is. Bár ezt nem tudjuk, vagyis inkább csak nehezen tudjuk irányítani ugyebár, ha nincs meg a bizalom. Az érem két oldala. Kiben bízhatunk meg és kiben nem? El kell fogadnunk a tényt, ha valakit párul választunk magunknak, az csakis okkal történik. A párkapcsolat működéséhez pedig elengedhetetlen a bizalom. Meg kell tanulnunk bízni. Meg kell tanulnunk kompromisszumot kötni. Meg kell tanulnunk szabad teret biztosítanunk magunknak és a másik félnek is. Ez máshogy nem megy. De könnyen beszélek én, mikor jelenleg a szívem szabad, mint a szél. De higgyék el, tapasztalatból beszélek. ( de ez már egy másik sztori lesz)
És vajon miért bűn?
A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák.
/Popper Péter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése