Oshotól "kölcsönkért" gondolatok reggeli mellé...

Már kezdem elcsépeltnek érezni saját magam, mindig a szerelemről írok, vagy csalódásról, vagy szakításról, vagy fájdalomról, vagy örömről, vagy épp emberi értékekről...bár igazából ezek elég tág témakörök, és elég szubjektíven lehet ezeket kivesézni. Hmmm na jó, most már nem is érzem magam elcsépeltnek :D
Ma csak egy hosszabb idézetet szeretnék mutatni nektek. Osho-tól! Illetve több gondolatát fogom megosztani veletek. Érdekesek és elgondolkodtatók! Amikor sírva aláztam meg magam a szakítás percében(anno), az ő szavait idéztem... (többek közt). Jézusom mennyit tanultam azóta....

"Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.

A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja. Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most. A szerelem mindig MOST történik. Mi történik ha két ember szereti egymást? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...

A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát. A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkor az nem szerelem. A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között. Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba... A jelen az örökkévalóság. A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre. Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged. Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!

Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész... Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.

A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.

Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre. Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt. Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz. Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni. Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!

Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet... Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel..."

"Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé."