2011. március 14., hétfő

Film kritika hétfő reggel

Buenos días!

Tegnap este néztem egy spanyol filmet... nagyon tetszett! Ezért a köszönés... :)

Ha már filmekről beszélek el kell mondanom, hogy az elmúlt egy hét alatt rengeteget néztem meg (régebbieket és persze sok újat is). Mikor párommal töltöttem a hétvégét együtt néztük meg a Titanicot... nem tudom melyikünk sírt jobban?! Na jó de tudom... -.- persze, hogy én. Számtalanszor vettem rá magam arra, hogy megnézzem. Igen. Rá kell vennem magam, mert akárhányszor előtte ülök... sírok... zokogok... megráz... megdöbbent... nem is maga a romantika, a szerelem és ármány... nem! A hajó méretei, az elsüllyeszthetetlensége, legalábbis a hit az elsüllyeszthetetlenségében, a rengeteg ember halála, és a pontos rekonstrukció, ahogy a hajó elsüllyed és rabja lesz az óceán sötét, és hideg végtelen mélységének... Látni az emberek félelmét, a pánikot, a versengést, a küszködést, a végső beletörődést, amikor már minden mindegy, és csak azért imádkoznak, hogy minél előbb találjon rájuk a halál. No és persze látni a túlélőket, akik túlmenő többségben jómódúak voltak, elsősorban asszonyok és gyermekek. Végig nézték hasonszőrű társaik halálát. Biztonságban ültek a félig megtelt mentőcsónakokban. Csak egyikük volt olyan bátor, egy tiszt, hogy visszaforduljon túlélőkért. Név szerint Harold Lowe ötödik tiszt. 5 túlélőt sikerült a fagyos vízből kimentenie.
Egyszerűen megdöbbentő, hogy egy ilyen remekmű és csoda, mint a Titanic emberi mulasztás miatt, nem létezett egy-két napnál tovább... és most már csak történelem, egy emlék. Fénykorát (hisz nem is volt neki más) megfakult fotók őrzik.




Az úszó palota 1912. április 10-én, déli 12 órakor indult első, és egyben utolsó útjára. A végállomás New York lett volna, fedélzetén 2207 utassal. Soha nem köthetett ki az új világban.

De térjünk vissza a filmre. A monumentális alkotás méltán nyert 11 Oscar-díjat + 3 a mellékszereplőknek a filmből, 4 Golden Globe díjat + 4 a legjobb színésznőnek és mellékszereplőknek. Nem beszélve a BAFTA díjról és az Euróba Filmakadémia díjairól.

Minden idők leghatalmasabb, legbátrabb, legmerészebb, legmeghökkentőbb rendezése. Nem beszélve a díszletekről és a jelmeztervezésről, és a színészek játékáról. A film megtekintésekor 3 órán át, mi is a hajó utasai lehetünk. Átélhetünk egy csodát, amely katasztrófába fullad...

Néhány info a hajóról és a történetről:

A Titanicon 14 nagy csónak, 2 kisebb csónak és négy összecsukható mentőcsónak volt (összkapacitás: 1178 ember) . ( A hajón 2207 utas volt jelen)

Április 14-én 23:40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot.
2:18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé.
Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt.

Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada.

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni. Előírták azt is, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. Előírták továbbá, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, hajóról (csak partközelben), a jelzőrakétákkal való összetéveszthetőség miatt. Az S.O.S. jelzést nem sokkal korábban határozták meg egy hírközlési konferencián, mint a könnyen azonosítható egyszerű segélykérő morze-jel sorozatot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...