A szívem alakja

Nem is tudom milyen hétfő reggelre ébredtem. A tegnapi nap után megint, valahogy aszimmetrikus bennem minden érzelem, valahogy elcsúsztak a dolgok. Nemrég hallottam valahol egy filmben, hogy a főhősnő ugyanazt mondogatta, amit én szoktam. Soha nem lehet a munka, a magánélet egyszerre harmonikus... és ez így is van. Kizárt, hogy az ember tényleg boldog lehessen, úgy Isten igazán. Tegnapi nap folyamán megint értek érdekes atrocitások. Ismét olyan ember bántott (még a távolból is), aki azt gondolta, hogy nem jut vissza a fülembe. Mindig elfelejtem, hogy az embernek mindig voltak, vannak és lesznek is irigyei. Emellett kedves (élő) mamám alakított. Nem is tudom eldönteni melyik fájt jobban. Hmm... Végül is mindkét eset családon, rokonságon belül volt... marad... szóval egykutya. Talán nem is fájt volna annyira, ha nem vagyok annyira naiv. De én tipikusan az az ember vagyok, aki bízik abban, hogy más is tud őszinte, jófej, kedves, fair lenni.... még azok után is hiszek benne, mikor minden elromlik. Ilyenkor mindig arra kell rájönnöm, hogy buta vagyok. Buta vagyok...mert közel engedem magamhoz azokat, akik arra nem is érdemesek... Rengetegszer jutottam idáig ... rengetegszer hoztam meg azt a döntést, hogy itt és most elég... felvértezem magam... elképzelem, hogy egy áthatolhatatlan páncél vagyok, amiről minden lepattan... de amin a fény, a szeretet és a kedvesség képes áthatolni. Kár, hogy ez mindig csak képzelet marad...

Amúgy reggel óta Sting-et hallgatok... A szívem alakja c. számát. Akinek van kedve hallgassa velem együtt.

Sting - shape of my heart

P.S. : nincs kedvem dolgozni ma... szeretetre vágyom és a szerelmemre... no és egy egész napos lustizásra...

Szép napot mindenkinek!