Az illetőtől nem kértem külön engedélyt, pedig tudom, hogy illett volna, illetve illene. Remélem nem haragszik meg érte.
A levél részletből kiderül mit jelentünk egymásnak.... igen azt hiszem lassan én is képes leszek mindezt viszonozni. Ez a kapcsolat nagyon fájdalmas és mellette hihetetlenül különleges (elfogultság tudom). Nem titok, hogy egy közös barátunk által ismertük meg egymást. A bibi ott van, hogy ő az ország másik felén él, 6 órányi vonatozásra. Többször voltunk együtt, napokig, aztán utána hetekig csak kamerázunk a távolból. Mostanáig nem igazán tudtam hova tegyem, mit érezzek, mit gondoljak( mert az sem titok, hogy 5 év van köztünk, az én kontómra) De aki lehozza a csillagokat is az égről, ha arra kérem, rossz ember nem lehet. Hihetetlen, hogy mennyire könnyen átnyújtotta a szívét, amire én képtelen voltam/vagyok, azóta, hogy 2 éve valaki elvitte tőlem. De most mintha érezném, hogy én is tudok adni...
Ő a távolból is erősít, megrendít, szeret és ad. A következő képp.... Néha reggelente mikor felkelek, vár egy levél, tőle. Egy kis meglepetés, egy csepp törődés, egy csepp szeretet... Ma egy eddigieknél különlegesebb várt, és nem azért különlegesebb, mert soha nem írt még ilyet, de de dehogyisnem rengeteg hasonló levelet kaptam már tőle, nem , azt hiszem ez most azért különleges, mert végre azt érzem vágyom erre... vágyom rá... és nem érdekelnek a körülmények, sem a környezet... Íme a részlet:
A levél részletből kiderül mit jelentünk egymásnak.... igen azt hiszem lassan én is képes leszek mindezt viszonozni. Ez a kapcsolat nagyon fájdalmas és mellette hihetetlenül különleges (elfogultság tudom). Nem titok, hogy egy közös barátunk által ismertük meg egymást. A bibi ott van, hogy ő az ország másik felén él, 6 órányi vonatozásra. Többször voltunk együtt, napokig, aztán utána hetekig csak kamerázunk a távolból. Mostanáig nem igazán tudtam hova tegyem, mit érezzek, mit gondoljak( mert az sem titok, hogy 5 év van köztünk, az én kontómra) De aki lehozza a csillagokat is az égről, ha arra kérem, rossz ember nem lehet. Hihetetlen, hogy mennyire könnyen átnyújtotta a szívét, amire én képtelen voltam/vagyok, azóta, hogy 2 éve valaki elvitte tőlem. De most mintha érezném, hogy én is tudok adni...
Ő a távolból is erősít, megrendít, szeret és ad. A következő képp.... Néha reggelente mikor felkelek, vár egy levél, tőle. Egy kis meglepetés, egy csepp törődés, egy csepp szeretet... Ma egy eddigieknél különlegesebb várt, és nem azért különlegesebb, mert soha nem írt még ilyet, de de dehogyisnem rengeteg hasonló levelet kaptam már tőle, nem , azt hiszem ez most azért különleges, mert végre azt érzem vágyom erre... vágyom rá... és nem érdekelnek a körülmények, sem a környezet... Íme a részlet:
"Szeretnélek megérinteni puha szádat megcsókolni, megérinteni közben az arcod, magamhoz húzni téged, mint egy ember a tulajdonát(ezt ne értsd félre, mert nem tekintelek annak) akit épp el akarnak tőle venni. És szeretnélek meglepni néha napján 1-2 ajándékkal, csak úgy a semmiből, hisz megérdemled. Akár egy szál rózsával, akár egy tábla csoki, vagy épp valami kis apróság. Nemsoká Valentin nap van:( nem tölthetjük együtt sajnos, pedig lenne 1-2 ötletem hogyan is töltsük el:). [...] Remélem jól aludtál tegnap este és sikerült is valamit aludnod. [...]Amíg nem jövök szép napot. CSÓK. SZERETLEK, és végtelenül HIÁNYZOL és azt szeretném megadni neked, amit álmaid pasija és törekszem is rá, hogy sikerüljön mindezt megadnom neked:)(bár még ez egyenlőre nemsikerül, hisz nem vagyok ott)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése