Ellep a munka. Valaki ásson ki kérem. Még mindig tart a katasztrófadömping. Tegnap illemhely rongálás történt, persze tettes nincs. Mindig csak a munka, csak a munka. Meggyűlik a bajom, mondtam... bár igyekszem nem túlreagálni. Ez néha nagyon nem sikerül. Valahogy egyszerre érzem magam a csúcson és a mélyben. Fura. Most a magánéletem egyensúlyozódott ki... a munkám pedig a fejemre nőtt... Miért nem lehet mind a kettő megfelelő és harmonikus számomra? Pedig tényleg akarom és tényleg azon vagyok. Azt hiszem rengeteg fejtörést én magam kreálok. Most már ideje lenne kijönnöm magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése