Nem is kezdődhetne jobban a napom. Meleg puha ágyban ébredtem, egy nyugodt, átaludt éjszaka után, amit egy kalandregénybe illő álom zárt, illetve koronázta meg azt. De ez maradjon titok....
Tegnapi nap folyamán, ismét sok tennivalóm volt, a munka mellett nem sok időm jutott másra. Rendeződtek dolgok, és rendeződni látszanak egyéb kuszaságok is. Talán, remélem, szeretném! Azt hiszem a mai napom sem lesz különb. A mai nap csatáit is meg fogom vívni. Remélem nem szó szerint, az állandó fegyverkezésből mostanában elég volt, illetve elegem lett egy jó darabig. A mai napom újságszerkesztésnek szentelem. Nem kicsi munka. Új design, új témák(kitalálás, rendezés, fogalmazás)! Úgy, hogy közben a fülembe döngicsélnek a gyerekek, a felnőttek. Úgy, hogy közben 40-szer kell megállnom, mert valakihez ki kell rohanni, mert valakinek segítenem kell, vagy épp fegyelmezni kell "az elveszett báránykákat", vagy mert épp valakinek telefonálnom kell az ügyében, mert valakinek új e-mail címet kell készítenem, mert valakinek be kell jelentenem a gáz óra állását, illetve a villanyt, mert valakinek meg kell néznem a postafiókját... etc. Persze ez nem panaszáradat. Azt hiszem ez a munkámmal jár. Nemet pedig nem szívesen mondok, az pedig már más kérdés, hogy ezt sokan tudják is.
Na de összegezve, nem elégedetlenkedem. Azt tehetem, azt csinálom nap mint nap, amihez értek, amit szeretek, és amit szívből is hajtok végre. Meghallgatom az embereket, tanácsot adhatok, viszont hallgatnak. Jó érzés segíteni.
Tegnapi nap folyamán, ismét sok tennivalóm volt, a munka mellett nem sok időm jutott másra. Rendeződtek dolgok, és rendeződni látszanak egyéb kuszaságok is. Talán, remélem, szeretném! Azt hiszem a mai napom sem lesz különb. A mai nap csatáit is meg fogom vívni. Remélem nem szó szerint, az állandó fegyverkezésből mostanában elég volt, illetve elegem lett egy jó darabig. A mai napom újságszerkesztésnek szentelem. Nem kicsi munka. Új design, új témák(kitalálás, rendezés, fogalmazás)! Úgy, hogy közben a fülembe döngicsélnek a gyerekek, a felnőttek. Úgy, hogy közben 40-szer kell megállnom, mert valakihez ki kell rohanni, mert valakinek segítenem kell, vagy épp fegyelmezni kell "az elveszett báránykákat", vagy mert épp valakinek telefonálnom kell az ügyében, mert valakinek új e-mail címet kell készítenem, mert valakinek be kell jelentenem a gáz óra állását, illetve a villanyt, mert valakinek meg kell néznem a postafiókját... etc. Persze ez nem panaszáradat. Azt hiszem ez a munkámmal jár. Nemet pedig nem szívesen mondok, az pedig már más kérdés, hogy ezt sokan tudják is.
Na de összegezve, nem elégedetlenkedem. Azt tehetem, azt csinálom nap mint nap, amihez értek, amit szeretek, és amit szívből is hajtok végre. Meghallgatom az embereket, tanácsot adhatok, viszont hallgatnak. Jó érzés segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése