Hali!
Szombaton fesztiválról hazaérkezvén, bekaptam egy vírust... mármint nem én, hanem a gépem. Géphalál... a kis édes vírusirtónak álcázta magát... én meg szépen belekattintottam a csapdába. Azt hittem feldurranok az idegességtől. Természetesen első "utam" Csaba volt. Persze ő kint tartózkodott az erdőben, és ott nuku térerő. Hiába kereste az avast a bibit, nem talált semmit. Nem engedett felmenni a netre... se msn... se lejátszó megnyitás... semmi. Este 10kor sikerült értekeznem Csabával, de akkor már könnyek fátyolozták hangom... :D Arra az elhatározásra jutottunk, hogy másnap újra kell tennem a gépem (de csak a rendszer partíciót).
Másnap délután pedig, (ismét igénybe véve a telefonos távsegítséget) újra tettem az eredeti XP professional-t. Aztán már minden jó volt... és happy end. Ezúton is köszi Csaba :)
Közben viszont erősen elgondolkodtam azon, hogy mennyire gáz, hogy a frász kerülgetett abban a napban, amikor nélkülöznöm kellett a gépem... és még hány százezren vannak ugyanígy... Durva és valahol félelmetes is. Ez így nem jó... De persze az egyensúly megvan... van egy reális és egy virtuális életem... De hol a határ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése