Már megint Murphy

Hogy is szól Murphy törvénye... Ami el tud romlani, az el is romlik. Ez különösen igaz az én cseppnyi életemre... Vajon, mi emberek miért törekszünk arra, hogy szándékosan mindent oldalba fúrjunk, vagy szembe vagy esetleg hátba (tisztelet a kivételnek, pl magamnak) . Sajnos arra a következtetésre jöttem rá, hogy az emberek többsége nem jó szándékú... mondok egy példát: adott két szomszéd... az A szomszéd panaszkodik B- nek, hogy megdöglött a lova... B szomszéd erre: " Jajj A de sajnálom, pedig micsoda jószág volt!" Magában pedig ezt gondolja: " Háhá végre megtudja ő is milyen a veszteség... így járt!" Vagy ami még jobb, hogy az első mondatot, olyan nyájjal mondja, hogy azt a leghülyébb se fogja elhinni. Na de most megint kérdezhetitek honnan jött ez a téma... háááát onnan, hogy a tegnapi nap folyamán bocsánatot kért tőlem egy számomra fontos ember. No és, hogy kért bocsánatot? Röpke 10x ismételte el, hogy nem állt szándékában megbántani és egyáltalán nem célzó jelleggel mondta, amit... és ezután újból kifejtette álláspontját, úgy, hogy abban ismét (ugyan általánosságban fogalmazott) én voltam a rossz, és még én éreztem magam kellemetlenül. Úgy éreztem.... még nekem kell bocsánatot kérnem!
Egyszerűen viccesnek tartom (remélem érezzük az iróniát ), hogy annyi önfejű ember létezik, akik képtelenek abba hagyni a versengést, akik képtelenek fair play módon játszani az Élet nevű játékot. Szomorú!