Egy csepp vasárnap este

Háló háló pókháló :) (mindig így köszönt a hangosban egykori osztályfőnököm - mindig kinevettük... mi gáz)

Gyors helyzetjelentés. Eltelt ez a hétvége is. Gyorsabban is, mint szerettem volna. A szombatok mindig nagytakarítással telnek, ez most sem volt másként. Most a kárpit tisztítási láz kapott el. Nem könnyű hipochondernek lenni. Következő héten a függönyök jönnek... már elterveztem. No de egy-egy ilyen takarítási hév után sokkal jobban esik a pihi. Körbe vesz a tisztaság. Imádom azt az érzést. Kár, hogy nincs kivel megosztani, bár ezt melyik pasi értékeli? Szerintem nem sok!
A mai nap meg kb végig lustálkodással telt. Nem sok érdemlegeset hajtottam végre, azon kívül, hogy meglátogattam mamámat.
Facebookon lájkoltam Terézanyut nemrégiben. Folyamatosan ír az üzenőfalára, halleluja, és általában reagálok is rá/juk. Egyik alkalommal azt írta, hogy lefekvés előtt, képzeletben mindig kertészkedik az udvarában. Eltervezi tavasszal mit és hogy fog ültetni, metszeni. Hát én nem kertészkedem. Én lakberendezem. Hihetetlen variációkat vagyok képes kiötleni. Ah Istenkém, csak adj annyi kitartást és akaratot, amiből teljesíthetem is azokat. Mindig elkalandozom az enteriőr világában. Képes vagyok a nap bármely szakaszában lakberendezni. Mikor elkap a hév. Csempéket teszek kedvencek közé, vagy ágyakat, vagy laminált padlókat, vagy polcokat, vagy zuhanypaneleket, vagy szőnyegeket, vagy ágyneműket... mindenre gondolok. Mindent megtervezek padlótól egészen plafonig. Nemrég, vagyis pontosítok 1 hónapja rendeltem a neten két gyönyörűséges rattan polcot a fürdőmbe. Ugyanis saját fürdőm van az emeleten. Megadom a módját. Na és most spórolok, hogy az álmokat megvalósítsam. Jövőhónapban új tükör, aztán új zuhanykabin. Aztán egy hidromasszázs zuhanypanel. És fürdő ki is pipálva. Jöhet a többi helyiség...




Álomszép... vágyom egy ilyenre

Egy csepp minden

Halihó blogolvasók!

Ellep a munka. Valaki ásson ki kérem. Még mindig tart a katasztrófadömping. Tegnap illemhely rongálás történt, persze tettes nincs. Mindig csak a munka, csak a munka. Meggyűlik a bajom, mondtam... bár igyekszem nem túlreagálni. Ez néha nagyon nem sikerül. Valahogy egyszerre érzem magam a csúcson és a mélyben. Fura. Most a magánéletem egyensúlyozódott ki... a munkám pedig a fejemre nőtt... Miért nem lehet mind a kettő megfelelő és harmonikus számomra? Pedig tényleg akarom és tényleg azon vagyok. Azt hiszem rengeteg fejtörést én magam kreálok. Most már ideje lenne kijönnöm magammal.

Egy Csepp Müller Péter

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke."

"A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr:

testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?"

Gyönyörű....

Egy csepp szeretetrészlet

Jó reggelt mindenkinek!

Az illetőtől nem kértem külön engedélyt, pedig tudom, hogy illett volna, illetve illene. Remélem nem haragszik meg érte.

A levél részletből kiderül mit jelentünk egymásnak.... igen azt hiszem lassan én is képes leszek mindezt viszonozni. Ez a kapcsolat nagyon fájdalmas és mellette hihetetlenül különleges (elfogultság tudom). Nem titok, hogy egy közös barátunk által ismertük meg egymást. A bibi ott van, hogy ő az ország másik felén él, 6 órányi vonatozásra. Többször voltunk együtt, napokig, aztán utána hetekig csak kamerázunk a távolból. Mostanáig nem igazán tudtam hova tegyem, mit érezzek, mit gondoljak( mert az sem titok, hogy 5 év van köztünk, az én kontómra) De aki lehozza a csillagokat is az égről, ha arra kérem, rossz ember nem lehet. Hihetetlen, hogy mennyire könnyen átnyújtotta a szívét, amire én képtelen voltam/vagyok, azóta, hogy 2 éve valaki elvitte tőlem. De most mintha érezném, hogy én is tudok adni...
Ő a távolból is erősít, megrendít, szeret és ad. A következő képp.... Néha reggelente mikor felkelek, vár egy levél, tőle. Egy kis meglepetés, egy csepp törődés, egy csepp szeretet... Ma egy eddigieknél különlegesebb várt, és nem azért különlegesebb, mert soha nem írt még ilyet, de de dehogyisnem rengeteg hasonló levelet kaptam már tőle, nem , azt hiszem ez most azért különleges, mert végre azt érzem vágyom erre... vágyom rá... és nem érdekelnek a körülmények, sem a környezet... Íme a részlet:

"Szeretnélek megérinteni puha szádat megcsókolni, megérinteni közben az arcod, magamhoz húzni téged, mint egy ember a tulajdonát(ezt ne értsd félre, mert nem tekintelek annak) akit épp el akarnak tőle venni. És szeretnélek meglepni néha napján 1-2 ajándékkal, csak úgy a semmiből, hisz megérdemled. Akár egy szál rózsával, akár egy tábla csoki, vagy épp valami kis apróság. Nemsoká Valentin nap van:( nem tölthetjük együtt sajnos, pedig lenne 1-2 ötletem hogyan is töltsük el:). [...] Remélem jól aludtál tegnap este és sikerült is valamit aludnod. [...]Amíg nem jövök szép napot. CSÓK. SZERETLEK, és végtelenül HIÁNYZOL és azt szeretném megadni neked, amit álmaid pasija és törekszem is rá, hogy sikerüljön mindezt megadnom neked:)(bár még ez egyenlőre nemsikerül, hisz nem vagyok ott)."

Egy csepp részlet

"A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam."


/Paulo Coelho/


Csak mert szép... és volt mikor hasonlót kívántam!

Egy csepp idézet

"És akkor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem , és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen."

/Paulo Coelho/

Egy csepp péntek

Mondtam... tudtam... itt van... kimondtam, hogy boldog vagyok és most nesze nekem... szívom a ....

Nyújtom a kisujjam és leszakítják a karom... fuu de imádom! Remélem érződik az irónia. De nem baj, mert hétfőn szabit veszek ki (azt hiszem, ha megengedik), persze akkor is munka lesz... mi más?

Hol húzódik meg a kötelezettségeim és jogaim határvonala...? Annyira összemosódtak! Értem ezt a cseppnyi életem minden területére... szerelem, magánélet, munka, barátok.... minden. Valaki segítsen... Help me please!

Egy csepp jelen

Tudom... tudom... nem is szabadkozom... mostanában nem adtam életjelet, csak löktem a lelkifröccsös idézeteket... nagyon sorry tényleg... Rengeteg a munkám, de tényleg. Teltház mindennap, gépeznek, nyomtatnak, scanneltetnek, faxoltatnak, szerződést iratnak, ide telefonáljak- oda telefonáljak, írjam a statisztikát, vezessem a munkanaplót, beszélgessek az emberekkel...
Jaaaaaajjj szinte teljes életet élek, de tényleg... most minden jó... (kopp kopp kopp - gyorsan lekopogtam) fuu de féltem ezt kijelenteni, ha jól érzem magam, richtig történik valami rossz olyankor...
Amúgy szerintem azért vagyok ilyen jól, mert vitaminokat szedek mindennap (multit meg magnebééééééhatot) kicsattanok... ja és megint fogyi van... vagyis én inkább ezt úgy mondánám, hogy karbantartás... minden reggel-este felülések... és néha még zumbázom is... táncikálok... no és most megint visszavettem az evészetből... ahhh ez a legnehezebb... annyira szeretek enni... Édes Istenem... no meg főzni is a finom különlegességeket... ha rágondolok már folyik a nyálam...
Na most mára befejeztem a helyzetjelentést... mindjárt megyek dolgozni... addig még hallgatok egy kis Linkin Parkot (in pieces) tessék hallgatni... most fav!

Linkin Park- in Pieces

Egy csepp Coelho

"Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit."

Paulo Coelho - A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Imádom... Rólam ír! Vagyis... inkább mindenkiről!

Egy csepp Liz

"Ha szerelmes vagyok, megszűnök létezni. A szerelmem bőrébe bújok, és feloldódom benne. Ha én szeretek valakit, akkor mindenemet nekiadom. Övé az időm, a rajongásom, a testem, a pénzem, a családom, a kutyám, a kutyám ideje - minden. Ha szeretek valakit, átvállalom az összes szenvedését, az összes adósságát, kigyógyítom kóros önbizalomhiányából, rávetítek mindenféle jó tulajdonságot, aminek soha nem is volt birtokában, és karácsonyra ajándékot veszek az egész családjának. Lehozom neki a napot és a holdat az égből, vagy ha azt nem lehet, hát a csillagokat. Mindezt nekiajándékozom, és még ennél is többet - mindaddig, amíg annyira ki nem merítem ezzel önmagam, hogy csak egy módon tudok újra feltöltődni: ha valaki másba bolondulok bele."

/Elizabeth M. Gilbert/

Mintha engem jellemzett volna!