Tudod elfáradtam. Nehéznek érzem a terhet, amit cipelnem kell. A föld felé húz a vállam. Testem meggörnyed. Nem kérek segítséget, sosem kérnék, de jól esne ha valaki megfogná a kezem és együtt cipelnénk a súlyokat. Nyomaszt a félelem. Nyomaszt a következő perc kiszámíthatatlansága. Nem lehet felkészülni a legváratlanabbra. Hisz, hogy is lehetne? Csak lecsap, és kész. Tégy, amit akarsz.
Majd 2 hónap mulva..:(
VálaszTörlésOlyan szívbemarkolóak a szavaid...
VálaszTörlésKöszönöm Drága Linda! :) Igyekszem!
VálaszTörlésKedves Névtelenem <3 2 hónap múlva... röpke pár napra... Tudom! :(
:(Az a 2 röpke hónap:)Ne szontyolodj el, Nekem is ugyanolyan-sőtmégrosszab- végtermék...:)
VálaszTörlés