2011. március 31., csütörtök

Tegnap



Alohaaa

A tegnapi napom Isteni volt, leszámítva a nem Isteni részét. De tényleg. Tegnap is szokáshoz híven, záráskor teltház. De iszonyat jó hangulat van... hetek óta! Zene, tánc, nevetés és közben dolgozom. Hihetetlen multifunkciós vagyok :D. Tegnap vettem először jégkrémet idén(8 db-os kiszerelés) elosztogattam a kedvenc gyerekeimnek :) volt öröm, meg ujjongás.
Zárás után is, nagyszerű érzés, hogy mindenki ismer, mindenki szeret, mindenki messziről köszön már, integet, dudál. Mindenki nevet rám és én viszont. Jól esik! Annyi embernek segítettem már, önként, ingyen és bérmentve. Úgy jöttem haza, mint a filmekben a lófarkas kislányok, ugrálva és lóbálva a táskám magam mellett :).
Annyira jó ismét napfényben fürödni. Érezni szinte, ahogy feltölt energiával. Ma is napsütéses nap vár rám:).

Mindenkinek vidám, mosolygós napot kívánok!


Ne feledjétek!" A virágokat a napfény fejleszti ki, az emberi lelket pedig a szeretet!" (G.G.) Tehát tessék szeretni :) úúúúúgy Isteni igazán :)

Csókcunami!


2011. március 30., szerda

Oshotól "kölcsönkért" gondolatok reggeli mellé...

Már kezdem elcsépeltnek érezni saját magam, mindig a szerelemről írok, vagy csalódásról, vagy szakításról, vagy fájdalomról, vagy örömről, vagy épp emberi értékekről...bár igazából ezek elég tág témakörök, és elég szubjektíven lehet ezeket kivesézni. Hmmm na jó, most már nem is érzem magam elcsépeltnek :D
Ma csak egy hosszabb idézetet szeretnék mutatni nektek. Osho-tól! Illetve több gondolatát fogom megosztani veletek. Érdekesek és elgondolkodtatók! Amikor sírva aláztam meg magam a szakítás percében(anno), az ő szavait idéztem... (többek közt). Jézusom mennyit tanultam azóta....


"Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja. Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most. A szerelem mindig MOST történik. Mi történik ha két ember szereti egymást? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát. A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkor az nem szerelem. A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között. Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba... A jelen az örökkévalóság. A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre. Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged. Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!

Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész... Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.

A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.

Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre. Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt. Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz. Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni. Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!

Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet... Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel..."



"Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé."



2011. március 28., hétfő

Júlia él!

Igen arra a Júliára célzom. A Capulet család gyöngyszemére. Egy pár hete került porondra a filmlistámon a "Levelek Júliának" c. szerelmes, romantikus dráma. A történet hihetetlenül szenzációs. Köszönet Gary Winick-nek a nagyszerű rendezésért, no és persze a forgatókönyvíróknak is: Jose Rivera-nak, és Tim Sullivan-nek.
De had mondjam el előbb az okot, amiért írok erről. Én magam is álltam a híres erkély alatt Veronaban, és ugyanúgy mint a filmben, a fal tele volt ragasztgatva cetlikkel, melyekre szerelmes, összetört szívű lányok, asszonyok, nők írták fohászukat Júliához, illetve Júliának. Az udvarban álló szobrot én magam is megsimogattam, szerencsét remélve a szerelemben. Az ember hinni kezd az álmokban, mikor személyesen ott áll, egy régmúlt, szenvedélyes szerelem hűlt helyén. Én is hittem, s azok a nők is hittek, és még hisznek is, míg világ a világ, s míg lesz ki cetlit ragasszon, ki fohászkodjon Júliához. (Hozzá teszem Olaszországgal kapcsolatban, teljesen elfogult vagyok. A szerelmese vagyok. A Toscan vidék, a gyönyörű cédrusok, a hihetetlen szenvedély az emberekben....hmm...no de ez egy másik bejegyzés lesz...)
Na de ideje visszatérnem a történetre. Adott egy velejéig optimista (kissé naiv), törékeny már-már szűzies fiatal újságírónő ( ez már elég elcsépelt), aki természetesen más, mint a többi törekvő és másokon átsétáló szenzációhajhász firkász. Ő Sophie. A festői Veronaba utazik vőlegényével, mintegy elő nászút gyanánt. Mondanom sem kell a vőlegény egy tuskó . Nem találok rá más szót. Halvány gőze nincs mi a szerelem, mi a másik fél tisztelete. Hobbijának( mely egyben a munkája is) él. Szakács. Olaszország pedig az élvezetek hazája, az ízek találkozóhelye, az isteni ételek paradicsoma. Így minden idejét munkával tölti. Addig természetesen fiatal írónőnk a maga útját járja. Bejárja Verona minden zeg-zugát, de mégis Júlia házánál köt ki. Mikor belép a kapun láthatjuk, amit ő lát, ahogy nők serényen írják leveleiket Júliának, ahogy sörhasú, léha, kanklimaxoló hímegyedek fogdossák a Júlia szobor melleit kajánul röhögve.... Órákat tölt ott, egy füzettel és egy tollal a kezében, míg nem jön egy hölgy , és el nem kezdi összegyűjteni a leveleket. Érdeklődve figyeli a őt, aki távozik a fohászokkal. Egyértelmű, hogy egy újságíró, telve kíváncsisággal, követni fogja. Egy varázslatos kis házba lyukad ki, ahol 4 nő válogat a levelek között. Mint kiderült, ők Júlia segítői. Sophhie-nak több se kellett, köztük volt a helye. Így másnap már ő is segített begyűjteni a leveleket, amikor is a falban, egy rejtett zugban, egy több mint 50 éve írt példányt talál. Természetesen győz a romantika, a szentimentalizmus, válaszol rá. A történet folytatásában, az 50 éve írt levél gazdája ismét Veronába látogat, helyes unokájával, hogy egy hihetetlen kalandos utazásba kezdjen fiatal írónőnkkel együtt. Remélve a legjobbakat. Remélve, hogy álmaik beteljesülnek. Remélve, hogy a szívük diktálta út lesz a helyes.... Megsúgom! AZ LESZ! ;)


Előzetes /Trailer




A híres erkély a szoborral.

2011. március 27., vasárnap

Egy csepp Csoda

Sziasztok!

A tegnapi nap folyamán személyesen találkoztam a csodával. Többször említettem már és írtam is a csodáról. Eléggé relatív :D de abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy valami számunkra hihetetlent, csodaszépet, rendkívülit jelent.
No de folytatnám. Tehát tegnapi napom, egy baranya-megyei faluban töltöttem. Pontosítok, papáméknál voltunk, kerti munkákban segédkeztünk, majd elvégzésük után terv volt a kis prüntyő meglátogatása a szülészeten. A nap fárasztóbbik részéről nem írnék, csak annyit, hogy tűző napon végzett munka = leégés és napszúrás + lüktető fejfájás némi szédüléssel és hányingerrel megfűszerezve. De persze mindez azonnal elmúlt, amint megláttam a csöppnyi csodát. De nem szaladok ennyire előre. Délután fél 4 előtt értünk be a szülészetre, 1 órát kellett várnunk mire láthattuk, egy üvegajtón keresztül (amely egy hosszú folyosóra nyílt, és arra pedig a mamák kórtermei nyílnak), mely mögé csak egyesével léphettünk be és csodálhattuk meg közvetlenül. (Hozzáteszem nagyon igényesen van kialakítva. Baba-mama barát. Ajánlom mindenkinek Pécset!) Anyukám ment be először a folyosóra, mi hárman pedig toporogtunk az ajtó másik oldalán, és türelmetlenül vártunk, hogy mikor jelenik meg a büszke anyuka, pici kisfiával. Vártunk és vártunk... Aztán pár perc elteltével végre megjelent nagynéném, tolva maga mellett Bencust. (Nagybátyám talicskának nevezte, azt a babaszállító kis kocsit.) Integettünk nagynénémnek, hogy hozza az üvegajtó mellé, had láthassuk. Hát lehet, hogy gáz, lehet, hogy nem, de ahogy felénk fordította az alvó csöppség kocsiját, és láthattuk teljes picinységében, eleredtek a könnyeim, képtelen voltam szabályozni. Sírtam és sírtam és közben óriási mosoly ült az arcomon. Nem tudtam betelni a látványával. Isteni csoda. Ahogy magzatpózban feküdt pólyájában. Édes pici kezeit ökölbe szorítva a feje alá téve aludt. Néha- néha megrezdülve, fintorogva, persze anyukája érintésére kisimult minden "gonddal" telt ránc. Nem is tudom talán leírni milyen érzés. Fogtam már csecsemőket, nem is egyet. Mégis az ő látványa valami olyan dolgot mozgatott meg bennem amit nem lehet egyetlen egy szóval jellemezni, megmagyarázni. A pici pofija, a törékeny pici teste. A csoda, hogy köztünk van, hogy köztünk lehet, vagyis inkább fordítsuk ezt meg, hogy mi vele lehetünk. A tudat, hogy nagymamánk már nem élhette meg ezt a csodát. Minden egyszerre zúdult rám, és csak potyogtak a könnyeim. No de anyu után én következtem. Még egyedül is hagyott vele az anyukája, kiment beszélgetni a többiekkel. Én addig szépen betakargattam, beszéltem hozzá halkan, hogy megszokja és majd később megismerje a hangom. Mondanom sem kell repült mellette az idő. Készítettem egy jó pár fotót. Minden pillanatáról őrizni fogok egy-egy fotót... Ezekből láthattok most néhányat... Gyönyörködjetek :)






































Mondanom sem kell, még jó pár bejegyzés főhőse lesz Bencikém. Soron követhetitek növekedését, fejlődését. Persze, ahogy eddig is, természetesen másról is fogok írni. De most elsősorban Ő a Minden!

Gyönyörű szép madár csicsergős vasárnapot mindenkinek!

2011. március 24., csütörtök

Bencike


A legédesebb kisfiú a világon!

Szia Mindenki!

Első kép családunk gyöngyszeméről. A világ legédesebb kisfiúja. Ígérem, igyekszem majd rendszeresen infokkal, érdekességekkel, aranyosságokkal ellátni titeket e csöppség életéből/ről!

Jó éjt mindenkinek!


Álmok



Reggelre ébredve (könny áztatta arccal) két álomra emlékszem. Mindkettőben főszerepet játszott az alig fél napos, csecsemő unokaöcsim. Az első álom vidám volt. Babusgattuk, aludt az ölemben, etettem, simogattam, egyszóval szerettem, ahogy körülöttem mindenki más is. Ezután felébredtem, konstatáltam, hogy hajnal van. Megfordultam és ismét elnyomott az álom. Következő kép, ismét Bencus és egy nagy tömeg. Bencust papa tartja karjaiban, maga előtt, és mindketten egy irányba néznek, valakire. Igyekszem átverekedni magam a tömegen, oda akarok érni Bencushoz. Küzdök és közben szemem végig papán és Bencikén tartom. Mikor kiérek csoda folytán egy kisebb tisztásra érek, ahol egyszer csak ott terem mama. Oda sétált papámhoz kinyújtott karral, kérve a csöppséget. Kis Bence nevetgélt és gügyögése hasonlóan hangzott " mmmammmmaa". Drága mamám gyengéden magához szorította. A ránctalan kis pofi, az ő gyengéd ráncos arcához simult. Mama boldogan csak a nevét hajtogatta, nevetve félig gügyögve: Bence, Bence... Én pedig csak álltam mellettük, és könnyeim éppúgy potyogtak, mint pár másodpercre rá, mikor kinyitottam szemem! Ezután pedig félhangosan elmeséltem Neki, hogy már 3 unokája van, és mindenki jól van.



2011. március 23., szerda

Új élet

Kedves blogolók!


A mai napot meg kell jegyezni... azt hiszem ezekben a percekben is egy apró élet akar megszületni. Az én drága unokaöcsém. Bár még semmi hír és információ róla... de 3 napja a telefonom figyelem, minden percben arra számítva, hogy pár nap múlva már dajkálhatom. De ma már tuti tuti biztos, hogy ide csöppen közénk....

Már nagyon várunk Bencus... (Bence lesz a neve, hogy ha eddig nem vert át minket és kiderül, hogy kislány)

Amint bővebb információval szolgálhatok, no meg képekkel... írok :)

2011. március 20., vasárnap

Új eredmények



Különösebb hozzáfűznivalóm nincs a képhez... csak annyi, hogy én megmondtam.... Ez még csak a kezdet :D Háhá...

Reggeli örömködés



Hááállllóóó!

Tegnap olyan fokú büszkeség töltött el. Annyira nehezen tornáztam fel magam idáig. Annyi küzdelmes, kitartó munkámba telt. Kemény órákba. De most láthatjátok saját szemetekkel is. No és garantálom, ez még csak a kezdet.

Remélem jót nevettetek az intron. Gondoltam vicces bevezetőt írok a képhez. No de viccen kívül tényleg sok időbe és gyakorlásba kerül, míg az ember elér idáig. Annyiszor léptem ki bosszúsan és küldtem őket melegebb éghajlatra(régebben). De a tegnapi nap folyamán, folyamatosan jó volt a statom. Mindig többször öltem, mint haltam. Nagyon jó vagyok :D. Jobb voltam a fiúknál. Ugyebár nem mindig ugyanazokkal játszik az ember, közben lépnek ki és lépnek be. Mindig 2. vagy 3. helyen álltam, na persze volt olyan is, hogy az elején 1. helyen voltam:). Volt, hogy egy csapatban akár 12-3-an is voltunk. Akkor is tartottam a helyem. Ez most egy részeredmény, amit láthattok, a végeredmény 41 és harmincvalamennyi volt.

Ha valaki nem tudná, ez a Counter Strike 1.6 nevezetű játék. Azért kezdtem bele, mert egy jó pár hónappal ezelőtt a barátommal azon voltunk, hogy feldobjuk napjainkat, míg távol vagyunk egymástól. Multiztunk más játékokkal. Magyarul egymás ellen, vagy egymással játszottunk. Volt stratégiai, lövöldözős, és jött a C.S.. Nagyon nehezen rázódtam bele. Tegnapelőttig borzasztónak éreztem. Utálom ha nem én vagyok a legjobb. De tegnap már szinte mindenki wh-val gyanúsított :D ez azt jelenti, hogy azt hitték átlátok a falon, vannak ilyesmi csalási programok vagy mik a játékhoz... de ők nem tudják, hogy még csak most tanulnom és halvány gőzöm nincs, még néhány dologról... Ha elmondanám, azt hiszem kitörne a 3. vh. Jön itt egy lány, aki még igazán kezdőnek számít és sorba öl mindenkit... persze teszem hozzá engem is megölnek, csak kevesebbszer mint én őket... Háhá :D

2011. március 19., szombat

Reggeli szonett



John Keats - Utolsó szonett

"Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -

nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem - én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélegző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig - vagy meghalni rögtön."

(Szabó Lőrinc fordítása)

Nem tagadom, mint egy gyermek ülök itt és sóhajtom bánatom. Nem tudok szabadulni a hatása alól. Képtelen vagyok kikecmeregni, kivonszolni lelkem, szívem... Elborít, elfed, elemészt! Szerelmes vagyok a szerelembe. Nem szégyellem, hogy bennem még él a remény, hogy a Földön nem halt ki végleg a hősi szerelem, mely egyben ősi is. Nem tagadom, hogy egy ilyen remény megtestesítője vagyok. Nem szégyen a romantika, inkább erény. Nem szégyen felfedni érzelmeinket, mint inkább véka alá rejteni. Merem remélni, és vágyom a tudásra, hogy köztünk járnak a fehér lovon érkező hercegek, hogy élnek köztünk rút varangyok, kik szerelmes csókra, daliás herceggé válnak.
Joggal kérdezhetitek, miért fakadtam így ki, és mi ez a nyelvezet. Pár perccel ezelőtt fejeztem be a Fényes csillag c. filmet. John Keats angol romantikus író életéről szól, vagyis inkább egy be nem teljesült, vágyakozó, fájdalmas és mégis gyönyörű szerelemről. Egy megtestesületlen, beteljesületlen álomról, mely a poéta haláláig kínzó remény marad. Egyedül halt meg, távol szerelmétől. Maga mögött hagyva Őt, összetörve, meghasadva, kifosztva, fulladva. Magával vitte a túlvilágra a remény utolsó sóhaját.

Aki még fogékony az elmúlt idők nyelvezetére, aki még hisz a tiszta szerelemben és a versek erejében. Erősen ajánlom megtekintését... sőt azoknak is, akik nélkülözik ezt az erényt. Talán rávilágít a 21. század érzelmi elmaradottságára. Hmmm... ahogy mondják, a remény hal meg utoljára...







2011. március 18., péntek

Péntek reggeli ajánló



' reggelt mindenkinek!

Előző bejegyzéseimben elkezdtem ezt az infotainment szerű "hírközlést". Bár azért ne nevezzem infotainment-nek, mert nem szeretnék bulvárosodni...sőt, na és a hírközlés is, mint olyan... távol áll a bejegyzéseimtől.... inkább akkor nevezzem szubjektív látásmódnak, szubjektív leírásnak, bemutatásnak!

Szóval a napokban, egy kedves ismerősömmel, barátommal folytattam beszélgetést. Számos témánk egyike volt az animációs filmek, vagy mesék (ki, hogy szereti ejteni) de a helyes megfogalmazás mindenképpen a filmek. No de, hogy pontosítsam... Két filmről bájcsevegtünk. Ezek közül az egyik elnyerte 2010 legjobb animációs filmje Oscar és Golden Globe díját, a másikat pedig jelölték rá. Ezek közül az egyik megnyerte a legjobb animációs film kategóriában a BAFTA- díjat, a másikat pedig szintúgy "csak" jelölték rá. - No most már azért gondolkodtok, hogy melyik két "meséről" beszélek én itt... (Hozzáteszem, amikor az ismerősömmel beszélgettünk, én akkor még nem láttam egyiket sem, egészen tegnapig... Ezért is születik meg éppen most ez a kis ajánló... ) Biztos vagyok benne, hogy már mindkettőről hallottatok, vagy már láttátok is. No mégis melyik az a két film, amiről én most hablatyolhatok?Hát persze, hogy az Up! (Fel!), és a Gru.

Sikerült tegnap végignéznem a Gru-t! Isteni, pedig Ő csak jelöléseket kapott.... Nem szeretem használni ezt a "csak"-ot, olyan lekicsinylő, holott óriási dolog.
Röviden a sztori. Van egy nagy darab, hosszú orrú, kőszívű, kegyetlen, bűnözőnk, (aki persze csak a felszínen ilyen) és aki folyamatosan verseng a "Világ legnagyobb, legbátrabb, legsikeresebb bűnözője" címért. Ő Gru. A történet elején rejtélyes módon eltűnik a Gízai piramisok egyike, melyet nem "főhősünk" tulajdonított el. Fő is tőle a feje rendesen... Vajon, hogyan tudná ezt felülmúlni... ? és akkor hopp.... Lopjuk el a Holdat!

A történet folytatásában a terv kiötlésén és megvalósításán agyal és ügyködik, néhány álmos kiscica, no meg titkos föld alatti bázisán élő tudós barátjával és milliónyi "mignon" segítségével.

Mindenkinek ajánlom a kis bruleszk film megtekintését. Megnevettet, leköt és talán még el is gondolkodtat. Ha belegondolunk, ott az irónia a filmben. A mai világ is, melyben élünk, vagyis élni próbálunk, erről szól. Melyikünk jobb, melyikünk tiporja a másikat porba, lopunk, csalunk ( tisztelet a kivételnek természetesen) és csak néhányunk őrzi meg a kemény külső alatt, az igazság, az őszinteség, a szeretet, a hűség, és gondoskodás örökégő lángját.


2011. március 15., kedd

Eurovíziós Dalfesztivál

Halihó!

Picit bővítem a blog témakörét. Igyekszem a jelennel foglalkozni. Az aktuális hírekkel, újdonságokkal. Apró kritikákat, ismertetőket, jeleneteket fogok írni. Hol az életemből, hol hírekből, hol benyomásokból. De mindet az élet fogja szülni, no és az én "tehetségem". Hopp ez picit se volt ego, sebaj, értsétek jól! :)

2011. május 10.! Tudja valaki, hogy mi lesz akkor? Hmmm? Várok még egy picit, hátha valakinek beugrik.... Na jó, ha nem, akkor segítek. Az 56. Eurovíziós Dalfesztivál, amit idén Németországban rendeznek meg, (már harmadszor teszem hozzá) méghozzá Düsseldorfban. No és most lehet gondolkodni, hogy mi a makkért és honnan jött ez a téma. Hát kérem szépen reggel óta Wolf Kati dalát hallgatom. Egy év kihagyás után, ugyanis Magyarország ismét indít egy igencsak esélyes dalt és előadót! Kati személyében! A dal hallgattatja magát, olyan, mint egy izgalmas könyv, amit képtelenek vagyunk letenni. A fülünkbe mászik és egyszerűen nem is akar onnan mozdulni.

De mindenki megbizonyosodhat róla a saját fülével :) ;) Katt ide!

Össze lehet hasonlítani a 2009-es nyertes dallal!

Ugye, hogy van különbség?

Az előző évek nyerteseit figyelembe véve. Továbbá, hogy tavaly Magyarország nem indult. Előtte pedig (2009)Ádok Zoli "dance with me"- je, (2008) Csézy "szívverés"-e, (2007) Rúzsa Magdi "unsubstantial blues"-a a vártnál kevesebb sikert értek el. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem nagyszerű énekesek, mert azok. De az idei évben nagy eséllyel indul/hat Wolf Kati! Jóslatokba bocsátkozom... nem hiszem, hogy felelőtlenül... első 5-ben benne lesz!

Hajrá Magyarország! Hajrá Kati!


2011. március 14., hétfő

Film kritika hétfő reggel

Buenos días!

Tegnap este néztem egy spanyol filmet... nagyon tetszett! Ezért a köszönés... :)

Ha már filmekről beszélek el kell mondanom, hogy az elmúlt egy hét alatt rengeteget néztem meg (régebbieket és persze sok újat is). Mikor párommal töltöttem a hétvégét együtt néztük meg a Titanicot... nem tudom melyikünk sírt jobban?! Na jó de tudom... -.- persze, hogy én. Számtalanszor vettem rá magam arra, hogy megnézzem. Igen. Rá kell vennem magam, mert akárhányszor előtte ülök... sírok... zokogok... megráz... megdöbbent... nem is maga a romantika, a szerelem és ármány... nem! A hajó méretei, az elsüllyeszthetetlensége, legalábbis a hit az elsüllyeszthetetlenségében, a rengeteg ember halála, és a pontos rekonstrukció, ahogy a hajó elsüllyed és rabja lesz az óceán sötét, és hideg végtelen mélységének... Látni az emberek félelmét, a pánikot, a versengést, a küszködést, a végső beletörődést, amikor már minden mindegy, és csak azért imádkoznak, hogy minél előbb találjon rájuk a halál. No és persze látni a túlélőket, akik túlmenő többségben jómódúak voltak, elsősorban asszonyok és gyermekek. Végig nézték hasonszőrű társaik halálát. Biztonságban ültek a félig megtelt mentőcsónakokban. Csak egyikük volt olyan bátor, egy tiszt, hogy visszaforduljon túlélőkért. Név szerint Harold Lowe ötödik tiszt. 5 túlélőt sikerült a fagyos vízből kimentenie.
Egyszerűen megdöbbentő, hogy egy ilyen remekmű és csoda, mint a Titanic emberi mulasztás miatt, nem létezett egy-két napnál tovább... és most már csak történelem, egy emlék. Fénykorát (hisz nem is volt neki más) megfakult fotók őrzik.




Az úszó palota 1912. április 10-én, déli 12 órakor indult első, és egyben utolsó útjára. A végállomás New York lett volna, fedélzetén 2207 utassal. Soha nem köthetett ki az új világban.

De térjünk vissza a filmre. A monumentális alkotás méltán nyert 11 Oscar-díjat + 3 a mellékszereplőknek a filmből, 4 Golden Globe díjat + 4 a legjobb színésznőnek és mellékszereplőknek. Nem beszélve a BAFTA díjról és az Euróba Filmakadémia díjairól.

Minden idők leghatalmasabb, legbátrabb, legmerészebb, legmeghökkentőbb rendezése. Nem beszélve a díszletekről és a jelmeztervezésről, és a színészek játékáról. A film megtekintésekor 3 órán át, mi is a hajó utasai lehetünk. Átélhetünk egy csodát, amely katasztrófába fullad...

Néhány info a hajóról és a történetről:

A Titanicon 14 nagy csónak, 2 kisebb csónak és négy összecsukható mentőcsónak volt (összkapacitás: 1178 ember) . ( A hajón 2207 utas volt jelen)

Április 14-én 23:40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot.
2:18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé.
Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt.

Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada.

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni. Előírták azt is, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. Előírták továbbá, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, hajóról (csak partközelben), a jelzőrakétákkal való összetéveszthetőség miatt. Az S.O.S. jelzést nem sokkal korábban határozták meg egy hírközlési konferencián, mint a könnyen azonosítható egyszerű segélykérő morze-jel sorozatot.


2011. március 12., szombat

Mai idézet

" Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jő a reggel minden valóra válik. "


(Született feleségek c. sorozatból egy részlet)





2011. március 11., péntek

Relax

Aszondja épp csipkebogyó teát szürcsölgetek, mézzel és citrommal megspékelve, jah meg zöld teával. Kell a homeobomba. Közben kedves chillout cseng a fülembe. Úgy döntöttem lazára relaxálom magam. Hisz minek a para? Újságot befejeztem, a munkámat teljesítem. Van szerelmem. Van családom. Van időm magamra. Van erőm élni. Vannak barátaim. No és persze segít a gyógyulásban... mind a lelkiben, mind a testiben!

Csóközön!




2011. március 10., csütörtök

Váralja Hírlevél letöltése

Váralja Hírlevél

Kedves Olvasóim!

Ezentúl elérhető lesz (letölthető) a Váralja Hírlevél innen, amelyet a kezdetek kezdete óta én szerkesztek és írom...

Üdv mindenkinek!

Jó egészséget!

Vááááá


Halljátok ahogy kiabálok? Nem? Pedig most belül úgy igazán sikítozom és szaggatom magam apró darabokra. Nem tudom mi van. Nem érzem jól magam a bőrömben. Minden apró rezdülésre felkapom a vizet. Kedvem volna mindenkit megütni. Le akarom vezetni ezt a rossz érzést. Én mindenkit szeretni akarok és beleértve magamat is!
Hiányzik a szerelmem! Mellette igazán nőnek érzem magam. Egy csodaszép, mosolygós, vidám, buja, szerelmes, szexi, huncut, kedves nőnek! De most valahogy megfordult a kocka...

szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.

/Fodor Ákos - Kis-reneszánsz/



2011. március 8., kedd

Egy csepp visszaköszönés



Nem tudom elhinni. A hétvége elmúltával úgy éreztem meggyógyultam. De persze tegnap este újult erővel ostromolják a vírusok, bacik a szervezetem. Tessék! Itt van! Elment doki bácsi :( és máris visszaesek! Sírhatnékom van!


2011. március 7., hétfő

Egy csepp összefoglaló


No kérem szépen eltelt a hétvége :( és ahogy ígértem jelentkezem is!
(Amikor az ember jól érzi magát richtig gyorsabban múlik az idő... sajnos, de okom nem lehet panaszra :) ) Már majdnem meggyógyultam, jót tett a hétvégére bérelt személyi ápolóm :) meggyógyította egy picit a lelkem is... és a testem is. Szaftos részletektől megóvok mindenkit ;) Na jó annyit engedjetek meg, hogy megosszak.... Soha nem éreztem még ehhez foghatót....semmikor, sehol és senkivel.... és már most hiányzik!
Azt hiszem be kéne vezetni egy új tantárgyat az iskolákban (én megreformálnám az oktatásügyet) Szeretet címmel kéne szerepelnie az órarendekben. Általános iskoláktól kezdve egészen a felső oktatásig, sőt szakosodni is lehetne és doktorálni belőle. De mindenképpen tanítani kéne azt, amit számomra nyújtani tudott, és amit folyamatosan nyújt a Kedvesem!

Köszönöm!



2011. március 3., csütörtök

Egy csepp közérdekű



Hejjhó!

Gyors helyzetjelentés! Lázban égek minden értelemben. Legyűrt a betegség, de holnaptól főállású ápolóm lesz :) szóval a hétvégémet vele töltöm és lábadozással!
A köv. bejegyzés jövő héten várható!

Csóközön mindenkinek!






2011. március 1., kedd

Egy csepp baci



Kedves Olvasók!

Kár hogy az orrhangot képtelen vagyok bejegyzésemben érzékeltetni. 'agyis azé begyeget... kábéh ígyh beszélek most. Elkapott ez a mostani levegőben csúszó-mászó fertőző vírusos akármi. Küszködöm az életemért, hogy egy picit túlozzak. Nyüszögöm, nyafogom, hisztizek. Főállású ápolóra van szükségem, no meg levegőre.... please most!

Jobbulást magamnak, meg hasonszőrű társaimnak!



ui.: őt elviselném ápolóként...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...